Újabb kézigránátot hajított be az ablakon Simicska Lajos kegyvesztett főoligarcha: pert akaszt az állam nyakába, ha a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet nem függeszti fel a földárveréseket. A kalapács alá kerülő, állami tulajdonú 380 ezer hektárba történetesen becsúszott 14 400 hektár Simicska Mezort-csoportja cégei bérleményéből, és ügyvédje értelmezése szerint egy törvénymódosító javaslat miatt jó esély van rá, hogy földterület nélkül maradjanak. Márpedig a cégek az állammal 50 évre szóló földhaszonbérleti szerződést kötöttek, amelyből 36 év még hátravan. Az ügyvéd az NFA-elnöknek írt levélben szándékos károkozást, hivatali visszaélést és különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettét említi. Nagyobbat is szólhat még a gránát, hiszen az első Orbán-kormány összesen közel 80 ezer hektárt adott 50 éves bérletbe; csak Simicska 57–65 milliárd forint elmaradt haszon miatt pereskedhet, ha a csoport három agrárcégének az előző három évben együttesen elért 1,6–1,8 milliárdos adózott eredményét vesszük figyelembe.
Pedig ez csak mellékhatás – állítja a HVG kormányhoz közeli forrása. Az állami földek ötödének eladásával nem az volt a fő cél, hogy a 2001-ben az első Orbán-kormány, majd 2003-ban a szocialista–szabaddemokrata koalíció idején az állami gazdaságok privatizációjakor helyzetbe hozott nagybirtokosokat lecseréljék, hanem az, hogy azok piaci bérleti díjat fizessenek. Pedig nehéz a klientúracserén kívül másra következtetni az agrártárca egyik előkészítő anyagából, amely szerint a földeknek már van új gazdájuk: az eladásra kínálható 380 ezerből csaknem 350 ezer hektárt korábban haszonbérbe adott az állam, ebből 2010 szeptembere előtt 250 ezer, az után 100 ezer hektárt.
Simicska-érdekeltségű föld árverésén a győri kormányhivatalban. Egyszeri akció
Stiller Ákos
A kontraktusokban – az árverési hirdetmények alapján – legfeljebb 1250 forint aranykoronánkénti díj szerepel, de az első Orbán-kormány által kiosztott 80 ezer hektárra szóló, 2051-ben lejáró szerződésekben 580 forint a tarifa. Összehasonlításul: a KSH tavaly a szántókra 42 700 forint hektáronkénti átlagos bérleti díjat jelentett, ami egy átlagos minőségű, 20 aranykoronás darab esetében 2140 forintos tarifának felel meg. A magánföldek bérlői számára elérhető, azaz a piaci ár közelebb esik a 3000, mint a 2000 forinthoz.
| Nyereménybetét |
A „szovjet kolhozrendszer utolsó maradványának” felszámolása mellett a családi gazdaságok versenyképességének megerősítésével érvelt Fazekas Sándor agrárminiszter az állami földárverések mellett. Pedig inkább átverésnek látszik az ügylet a legfőbb célcsoport, a meglévő földjeiket néhány hektáros darabkákkal kiegészíteni igyekvők számára. Valójában bőven lesznek komolyabb nyeremények: a miniszter kezdetben 20–25, a földprivatizációról tartott politikai vitanapon már 300 darab 100 hektárnál nagyobb helyrajzi számról vallott. Decsen már gazdára talált egy 223 hektáros, 616 millió forintos földdarab, a Hajdúságban 258 hektáros a csúcstartó. A licitárakat megyénként az utóbbi évek földárait figyelembe véve határozták meg, ekkoriban pedig – éppen a földforgalmi törvény korlátozásaira készülve – megőrült a piac. A jogszabály, amint ez jó előre tudható volt, földműves titulushoz kötötte a földszerzést, és praktikusan 200–300 ezerre szűkítette a földvásárlók körét. A kereslet a törvény hatálybalépése előtt megnőtt, így az FHB tavalyi elemzése szerint két és fél év alatt 40 százalékkal ugrott meg a termőföld ára. E szerint 2013-ban a szántók átlagára 945 ezer forint volt hektáronként, míg egy évvel korábban még 823 ezerért lehetett hozzájutni. A KSH az adóhivatal adatai alapján más értékeket számított, de az irány ugyanaz: 2012-ben átlagosan 688 ezer, 2014-ben 884 ezer forintba került egy hektár szántó. Az agrártárca előkészítő anyaga nem is rejti véka alá, hogy a gazdák földhöz juttatása mellett fő szempont volt az állami bevételek maximalizálása. Ez magyarázat arra, hogy az állítólag néhány hektáros darabokra ácsingózó gazdáknak miért nem a kormányzati ciklus elején adták oda a földeket, 2010-ben ugyanis még csak 520 ezer forint volt az átlagár. |
Ha ilyen szembeszökő a különbség, vajon miért nem rendezte egyetlen kormány sem az állami földek bérleti díját? A szocialisták 2003-ban tettek egy halvány kísérletet az 50 éves szerződések ellen, de lepattantak a bíróságról. A bérleti díjakat azóta sem feszegette senki, olyannyira, hogy a 2010 utáni botrányos földpályázatok szerződései is mélyen a piaci ár alatt, 1250 forinton köttettek. Néhány hete Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig maga említette, hogy ez tiltott állami támogatásnak számíthat.
Kétségtelenül izgalmas felállás lett volna, ha az első Orbán-kormány kontraktusait a következő Orbán-adminisztráció vizsgálja felül, és kideríti, hogy előnytelenek a köz számára – például a Simicska-birodalom mintegy 10 milliárdos kedvezményben részesült ezen a módon –, és még a hűtlen kezelőt is elítélik. De a barátságosabb verziót sem játszották le: a körülmények jelentős megváltozására hivatkozva sem kezdeményeztek szerződésmódosítást. Márpedig a HVG által megkérdezett jogászok szerint az ominózus szerződések után bekövetkezett uniós csatlakozás ilyen hivatkozási alap lehetett volna, hiszen alapvetően érintette a támogatási rendszert, a piaci viszonyokat. Ehhez nem lett volna szükség privatizációs purparléra.
Tülekedés amúgy nem volt az év végéig lezavarandó földárverések első két hetében, múlt csütörtökig 18 ezer hektár kelt el, zömmel egyszemélyes liciten. Eddig nem igazolódtak a földkiárusítást kezdeményező agrárkamara és Magosz állításai a magyar gazdák földéhségéről. Ahogy ezt az ellenzék megjósolta, jobbára az eddigi bérlők emelgették a licittárcsákat, például az előző kör botrányos földpályázatán is nyertes Mészáros Lőrinc, illetve az Orbán családdal ugyancsak szoros kapcsolatot ápoló Flier család már a nyertesek között van. Műkörmösről még nincs hír, de a magyar föld védelmének lőttek, „külföldi” – igaz, osztrák–magyar kettős állampolgár – is elvitt már egy darabot, éppenséggel a Simicska-féle Lajta-Hanság bérleményéből. Elméletileg akár balatonnyi területhez, több mint 60 ezer hektárhoz juthatnak a földműves és helyben lakó külföldiek – tekintve a fejenkénti 300 hektáros limitet és azt, hogy 222 ilyen személyt tartanak nyilván.
A kókadt, néhány perces vagy másodperces licitek mögött megvan az elvárt vevőkör, ennyi már biztosra vehető. Legalábbis Lázár a múlt héten a kedvezményes, 1,95 százalékos kamatozású hitel keretének megduplázását kérte a jegybankelnöktől, az eredetileg belőtt 150 milliárd ugyanis szűk két hét alatt szinte kimerült. A bevételi terv teljesülni látszik, a háromszázmilliárd forint ugyanis éppen akkora összeg, amennyivel „megfelelő vevői érdeklődés mellett legalább” számolt az agrártárca a földprivatizációban. Megfelelő az érdeklődés, annak ellenére, hogy a földek jelentős része hosszú távú szerződéssel van lekötve, és bevételként akár 20–36 évig csak a bérleti díj jöhet számításba. Az 580, illetve 1250 forintos jelenlegi díjból sehogy sem futná a törlesztőrészletekre – egy hektár 20 aranykoronás földnél ez évi 11 600, illetve 25 ezer forint bevételt jelent, ezzel szemben az egyik legolcsóbb Jász-Nagykun-Szolnok megyében 880 ezerért meghirdetett földre felvett hitel éves törlesztése is több mint 44 ezer forintot vinne el.
hvg
Ilyen alapon látszik igazolódni, hogy a kormányzati akciót leginkább a feltörekvő oligarchák vagy új hűbéresek számára találták ki, akiknek a pénz kevéssé számít. Netán biztosak lehetnek benne, hogy a bérleti díjak felfelé mozdulnak. Győrffy Balázs agrárkamarai elnök, fideszes képviselő mindenesetre már a második módosító javaslatát adta be ennek érdekében. Ez az amúgy kétharmados földforgalmi törvény meghackelése, a polgári törvénykönyv hatálybalépéséről szóló jogszabály módosításával operál, aminek elfogadásához elegendő az egyszerű többség, és lehetővé teszi a bérleti díjak egyoldalú emelését.
Simicska ügyvédje ennél előrébb szaladt, a szövegből azt is levezette, hogy az állam helyetti új tulajdonos belépő a régi szerződés megszűntét jelenti, újat pedig nem köthetnek földhaszonbérlő társaságok a földforgalmi szabályozás értelmében. Ezzel vége a régi agrároligarcháknak, helyükbe jöhetnek az új tulajdonosok. Sokkal többen, és rövidebb pórázzal. A földprivatizáció feltételei közé ugyanis bevették, hogy 20 éven belül az állam bármikor visszavásárolhatja a területet.
