Az ismert, hogy a daganatos megbetegedések jelentik az egyik vezető halálozási okot a világon. Évente hozzávetőlegesen 10 millió ember hal meg a kór valamilyen formájában, ez a szám pedig évtizedek óta folyamatosan növekszik. Számos országban, például Ausztráliában, Nagy-Britanniában, Kanadában és Japánban az emberek már nagyobb valószínűséggel halnak meg rákban, mint bármely más okból.
Ez önmagában ijesztően hangzik, ám van, ami a képet némileg árnyalja. A daganatos megbetegedések számának folyamatos növekedése több dologra vezethető vissza: egyfelől a világ népessége is folyamatosan növekszik, ami természetes módon hozza magával, hogy több lesz a különböző típusú megbetegedésben szenvedők száma is. Emellett az a tény, hogy egyre nagyobb az átlagéletkor, szintén befolyásolja a statisztikákat, egy daganatos megbetegedés ugyanis hosszú éveken át eltarthat, az idősebb embereknél pedig az immunrendszer folyamatos gyengülése miatt magasabb a kialakulás kockázata.
Valójában ha a fenti két tényezőt kiveszik az egyenletből, akkor azt látni, hogy a daganatos megbetegedések okozta halálozások száma az elmúlt 30 évben folyamatosan csökkent. A tudomány fejlődésének köszönhetően a rák ma kevésbé halálos betegség, mint korábban volt, a jövőben pedig még további javulás várható – hívja fel a figyelmet cikkében a The Economist.
Összetett siker
A csökkenő halálozási arány több mindennek köszönhető: nagy szerepe van ebben a megelőzésnek, a korai diagnózis felállításának, valamint annak, hogy a kezelési módok is egyre modernebbek. A legnagyobb hatása a dohányzás visszaszorításának volt, amely a tüdődaganatok körülbelül 85 százalékáért és az összes rákos haláleset 20 százalékáért volt felelős.
Emellett az olyan vizsgálatok, mint például a mammográfia, a vastagbéltükrözés vagy épp a méhnyakrák-szűrés lehetővé tette az olyan állapotok diagnosztizálását, amelyek a daganatos megbetegedések előszobájának tekinthetők. Ilyen például a polipok feltárása, amelyek eltávolítása megakadályozhatja a daganat kialakulását.
De segítetett javítani a számokon, hogy precízebb sebészeti technikákkal műtenek az orvosok, jobbak és hatékonyabbak a rákellenes gyógyszerek, az utóbbi években pedig az immunterápia – az immunrendszer ösztönzése a daganatok legyőzésére – volt az, ami nagyban hozzájárult a statisztika javulásához – írja a lap.
A becslések alapján csak az Egyesült Államokban 6 millió halálesetet sikerült elkerülni 1975 és 2020 között. Ennek fele a dohányzás visszaszorításának volt köszönhető, 23 százaléknyi javulást a szűrések, 20 százaléknyit pedig a jobb kezelések eredményeztek.
A gyomorrák kialakulását például jelentősen visszaszorította az, hogy a tudósok az 1990-es években felfedezték, a betegséget a Helicobacter pylori nevű baktérium okozza. Ez az egyszerű tény olyan tesztek kifejlesztéséhez vezetett, amellyel kideríthető, jelen van-e a baktérium a szervezetben, ezt pedig egy célzott terápia követheti.
Az egyik legszembetűnőbb változás a méhnyakrák megelőzésével kapcsolatos. Az első lépés ezen az úton az a felismerés volt, hogy bizonyos mikroszkóp alatt látható sejtszintű változások a daganat kialakulásához vezethetnek. Ennek okán nemcsak egy hatékony szűrőprogramot lehetett bevezetni, de mindez végül a HPV-vakcinák kifejlesztéséhez vezetett, ami például Nagy-Britanniában 90 százalékkal csökkentette a 20-as éveikben járó nők körében a méhnyakrákos esetek számát.
A tudósoknak ugyanakkor nincs könnyű dolguk: valójában a megbetegedéseknek csak körülbelül a felét lehet magyarázni a betegség ismert kockázati tényezőjével. Az évek során gyűjtött szövetminták elemzése azonban olyan mintázatokat tárhat fel, amely segíthet életeket menteni.
Segítenek a biobankok
Sarah Blagden, az Oxfordi Egyetem tudósa szerint a tudománynak sok ideje van arra, hogy hatékony védekezést fejlesszen ki a daganatos megbetegedések ellen. A rák akkor kezdődik, amikor egy genetikai mutáció miatt a sejtek olyan mértékben kezdenek el szaporodni, ahogyan nem kellene. Ez még nem jelent daganatot, ám előfordulhat, hogy néhány sejt képes lesz elrejtőzni az immunrendszer elől. Végül a kóros sejtszaporulat túlnyúlhat a szerven és áttétet képezhet. Ez a folyamat azonban 5–15 évet is felölelhet, így megfelelő szűrővizsgálatokkal idejében el lehet csípni a betegséget.
A legtöbb szűrőprogram célja az elváltozások felderítése és eltávolítása még azelőtt, hogy az daganattá válna. Nehéz azonban megmondani, hogy kit kell szűrni és mely elváltozásokat kell eltávolítani, ha már felfedezték őket. A szűrés általában nagyon tág kritériumokon alapul, például az életkoron vagy azon, hogy van-e közeli hozzátartozó, akinek már volt rákos megbetegedése. Ennek eredményeként sok olyan ember, aki nem tartozik a magas kockázatú csoportba, felesleges vizsgálatokon esik át, beleértve az invazív beavatkozásokat is.
Szintén nehezíti az orvosok dolgát, hogy nem mindig lehet megmondani, milyen típusú elváltozásból lesz daganat. A mellszövetben található leggyakoribb elváltozásoknak csak körülbelül 25 százaléka rákosodik, a belekben kialakuló polipoknak pedig csak az 5–10 százaléka válik daganattá. A University College London tudósai felfedezték, hogy a tüdőben lévő bizonyos típusú elváltozások 30 százaléka magától visszafejlődik, ha nem kezelik őket. Csakhogy jelenleg nincs mód arra, hogy biztosan megmondják a szakemberek, hogy egy elváltozás rosszindulatúvá válik-e.
Emiatt a kutatók olyan szűrővizsgálatokat is fejlesztenek, amelyek kevésbé fájdalommentes – például vérvétel vagy a nyál elemezése – módon mutatják ki, ha esetleg megjelent a betegség a szervezetben – emeli ki a The Economist.
A rákos megbetegedések visszaszorításában annak is kulcsszerepe van, hogy a tudomány felmérje, ki milyen genetikai kockázatot hordoz ebből a szempontból. A különböző biobankok létrehozása lehetővé tette a tudósok számára, hogy olyan tényezőket is azonosítsanak, amelyek korábban nem voltak ismertek a betegség kialakulása szempontjából. Ezek az eredmények pontosabb kockázatelemzést tesznek lehetővé. Ennek alapján az orvosok el tudják dönteni, hogy kinek érdemes gyakrabban szűrésre járnia, vagy kinek kell olyan gyógyszereket szednie, amelyek segítenek csökkenteni a kialakulás kockázatát.
Jelenleg egyetlen vérmintából már több ezer fehérje jelenlétét lehet kimutatni, ami tíz évvel ezelőtt még csupán 2–3 volt. A kutatók most azt vizsgálják, hogy a mesterséges intelligencia bevonásával tovább javítható-e a kockázatbecslés például az emlőrák esetében.
Vakcinák
A daganatos megbetegedések visszaszorításában nemcsak a szűrővizsgálatok vagy a jobb műtéti technológiák, de a vakcinák is igen komoly szerepet játszhatnak. Nora Disis, a Washingtoni Egyetem Rákkutatási Intézetének tudósa szerint ezen a téren az elmúlt évtizedekben óriási fejlődés volt tapasztalható, mivel egyre jobban tudják a szakemberek azt, hogy bizonyos daganatos betegségek felszámolásához milyen immunválaszra van szükség. A szakember szerint az intézet munkájának körülbelül fele a megelőző vakcinák fejlesztésére irányul.
Számos amerikai és európai kutatócsoport és biotechnológiai cég tesztel megelőző oltásokat mell-, vastagbél- és más rákos megbetegedések esetén olyan betegeknél, akiknél magas a betegség kialakulásának genetikai kockázata. Ezek az oltások még a tesztelések korai szakaszában járnak, de 3–5 éven belül már kézzel fogható eredményhez vezethetnek.
Olivera Finn, a Pittsburghi Egyetem munkatársa szerint a szakemberek korábban attól tartottak, hogy a rák kialakulása előtt beadott oltások az immunrendszert az egészséges sejtek megtámadására ösztönözhetik. Az előrehaladott stádiumú rákos betegekkel végzett vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy ezek a félelmek alaptalanok voltak: kiderült, hogy az immunrendszer elég jól tud csak a rákos sejtekre koncentrálni.
A University College London tudósai jelenleg egy olyan vakcinán dolgoznak, amely a dohányosok tüdősejtjeinek bizonyos átalakulását célozzák meg, amelyek egyébként daganatos sejtekké fejlődhetnének. A svájci Nouscom biotechnológiai cég vakcinája 209 különböző molekulatöredéket céloz meg, amelyek a rákot megelőző és a rákos szövetekben találhatók, de az egészséges szövetekben nem. Az első eredmények mindkét esetben biztatóak, de további tesztelésre van szükség, mire széles körben alkalmazhatóvá válik a technológia.
Emellett pedig nem szabad elmenni az mRNS-alapú vakcinák mellett sem, amelyek szintén reményt adhatnak a betegség legyőzésére.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
