„Olyannyira rímelnek egymással az ifjúkori élményeim és a mai benyomásaim, hogy azt éreztem, ha 1971–1972-ről írok, akkor az olvasó talán ráismer, hogy ugyanez történik most, csak jóval nagyiparibb módszerekkel vernek át minket” – mondja a 77 éves, tíz éve még sikeres filmrendező, aki azóta pályát módosított. A Hamisítók című hatodik regénye az 1970-es évek kommunikációs trükkjeit és ügynökügyeit eleveníti fel.
Könnyebben formálódik a történet, amikor a személyes élményeit dolgozza fel a filmjeiben, könyveiben?
Regényként a Hamisítók az első, ami vállaltan önéletrajzi ihletésű, és sok kínnal járt a megvalósítása. A hőse bölcsészkart végzett kezdő a Filmhíradónál 1971–1972-ben, ahogy én is ott éltem át ezeket az éveket.
Két csapdát igyekeztem írás közben elkerülni. Az egyik, hogy nosztalgiával viszonyuljak a fiatalságomhoz, a másik, hogy anekdotává nemesítsem a saját életemet. A filmjeink közül például a Szamárköhögés is erős személyes élményekből született, de miután Osvát Andrással megírtuk az első forgatókönyv-változatot, megmutattuk azoknak, akik 1956-ban hat–tíz évesek voltak, és a kalandjaikat, viszonyulásaikat beépítettük a történetbe. Ez így már nem pusztán a mi családjainkról szólt, hanem egy generációról. Persze akkor és a mostani regénynél is lényegesnek tartottam a távolságtartást, ami ironikus hozzáállást jelent.
Életem nehéz pillanataiban alaptézisként használtam azt a Saul Bellow Herzog című regényéből elorzott életfilozófiát, amely szerint az ember a rettenetes helyzetekből is képes kiszabadulni, ha idejében kimondja: ezen ne múljon.
Mi hívta elő most azokat a fiatalkori emlékeit, amelyek a Kádár-korban a mozifilmek előtt vetített Filmhíradónál kötelező trükköket is felidézik?
Olyannyira rímelnek egymással az ifjúkori élményeim és a mai benyomásaim, hogy azt éreztem, ha 1971–1972-ről írok, akkor az olvasó talán ráismer, hogy ugyanez történik most, csak jóval nagyiparibb módszerekkel vernek át minket. Világpolitikai példa erre, hogy amikor az USA megtámadta Irakot, és Szaddám Huszeint eltávolította, akkor arra hivatkoztak, hogy tömegpusztító fegyvere van. Aztán kiderült, hogy Huszein egy veremben ül négy méterrel a föld alatt. Persze szörnyű autokrata rezsim volt az övé, nem kell sajnálni a bukását. De tömegpusztító fegyvere nem volt, aminek a rémével az orránál fogva vezették az egész világot.
Ma ugyanezt érzem, amikor óriásplakátokon ijesztgetnek fenyegető világveszélyekkel. Immár nem a Filmhíradó háromperces riportjával csinálnak hülyét a nézőből, hanem mindenkit manipulálnak ijesztően gazdag eszköztárral.
Büszkén hirdeti magát Budapest legelőkelőbb éttermei közt a Nobu, az étterem alapvetés a világsztárok között is. Most betekintést kaptunk arról, hogy az alapító Nobuyuki Matsuhisa szellemében hogyan készül náluk a japán konyha egyik legegyszerűbb, mégis legelőkelőbb fogása, a szasimi.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
