Több miniszterét is lecserélte Donald Tusk lengyel miniszterelnök, és több tárcát is átalakított. Egy nagy összevont gazdasági és pénzügyminisztérium, mellé egy külön energiaügyi minisztérium jött létre, Radoslaw Sikorski külügyminiszter pedig előlépett miniszterelnök-helyettessé.
Azt ígérik, hogy kiűzik a politikát a szaktárcák irányító munkájából. Ennek hátterében az áll, hogy a kormány sok támogatója szerint megszegte az ígéretét: az állami cégek vezető posztjaira továbbra is pártembereket és rokonokat ültettek, csak éppen a sajátjaikat.
Adam Bodnart, a párton kívüli igazságügyi minisztert egy szigoráról ismert bíró, Waldemar Zurek váltja, és ezt bejelentve a miniszterelnök hangsúlyozta: szó sincs az előző kormány bűneinek elkenéséről, sőt még keményebben nekiállnak az elszámoltatásnak. Tény, hogy ebben másfél év alatt nem sokra jutottak. Egyetlen vádirat sem készült el az igazságügyi alap sokmilliárdos visszaélései ügyében – Bodnar az elindult eljárások egy részét is elügyetlenkedte, így tudott Magyarországra szökni a súlyos bűncselekményekkel gyanúsított volt igazságügyi miniszterhelyettes, Marcin Romanowski –, és ezt egyre elégedetlenebbül fogadják azok, akik kemény számonkérést vártak. A tehetetlenkedést látva az előző kormány megvádolt emberei, köztük sokan a magyar kormánysajtó állandó nyilatkozói, maguk kezdtek „visszabeszélni”, és most már ők fenyegetik börtönnel az „üldözőiket”, bár a konkrét vádakat kevéssé cáfolják.
A három kisebb koalíciós párt pozíciói nem változtak, sőt a Parasztpárté lett az új energetikai tárca. A posztokról hetekig éles és sokaknak visszatetsző alkudozás folyt, pedig a Parasztpárt, a jobbközép Lengyelország 2050 és az Új Baloldal most talán be sem jutna a parlamentbe, ha új választás lenne. Ezért nem volt meglepő, hogy június elején egységesen bizalmat szavaztak a miniszterelnöknek, pedig előtte volt lázongás.
És azóta is kirobbant egy botrány, mert kiderült, hogy Szymon Holownia képviselőházi elnök, a Lengyelország 2050 elnöke egy magánlakáson éjszaka ellenzékiekkel tárgyalt, köztük a visszatérésre készülő Jog és Igazságosság (PiS) 76 éves, a párt élére nemrég hetedszer újraválasztott elnökével, Jaroslaw Kaczynskival.
A koalíciónak most már ideje lenne jobban működnie, amit a miniszterelnök meg is ígért. De továbbra is sok az ellentét: a Parasztpárt keresztbe fekszik az abortuszszabályok enyhítésének és az élettársi viszonyok jogi rendezésének, a baloldali kormánytagok pedig a lakáspolitikában és a vállalkozók egészségügyi járadéka ügyében nem tudnak megegyezésre jutni a többiekkel, pedig ezek kevésbé ideologikus témák.
Tusk a kormányátalakítást bejelentve azt mondta: magukhoz kell térniük az elnökválasztási vereségből. Egyszerre ígérte a határok biztonságát, a német és a litván határon bevezetett ellenőrzés fenntartását az orosz és a belarusz hatóságok által átdobott menekültekkel szemben, és a szembeszállást azokkal, akik önkényes „határellenőrzésekkel” rasszista uszítást folytatnak, alaptalanul azt terjesztve, hogy Németországból tömegesen küldenek vissza menekülteket.
Augusztus 6-án hivatalba lép Karol Nawrocki köztársasági elnök, függetlenül attól, hogy a megválasztását megerősítő bírói testület törvényességét a jelenlegi parlamenti többség kétségbe vonja. Ő pedig ellenfélnek tekinti a kormányt, és azt ígéri, számos törvényjavaslatot fog benyújtani, egyebek között adócsökkentésről és nyugdíjemelésről. Részben olyasmiről, ami a kormány korábbi ígéretei között is szerepelt. Ha a kormánytöbbség nem akarja, hogy ki legyen szolgáltatva az államfő kezdeményezéseinek, egyet tehet: elárasztja kész törvényekkel, akár megvétózza ezeket, akár nem. De ahhoz a parlamenti többségnek képesnek kellene lennie eljutni a törvények megszavazásáig.
