szerző:
Bogár Zsolt - Simon Andrea
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Érthetetlenül enyhe ítélet született Kiss László és társai 55 évvel ezelőtti ügyében, de az idő előtti szabadulás jogi alapja igazolható. Megpróbáltunk rendet tenni az esetet övező jogi zűrzavarban, és több forrásból megtudtuk, ki segíthetett még Kiss szabadulásában és a gyors előmenetelében.

Egyre több olyan információ lát napvilágot, amely alapján úgy tűnik, Kiss László, a FTC pillangóúszó bajnoka és két úszótársa 54 évvel ezelőtti büntetése nem állt arányban az elkövetett bűncselekmény súlyával és körülményeivel. Ugyanakkor arra is egyre több jel utal, hogy az uszoda szűkebb világában a történet közismert volt, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget, sőt ebben a közegben sokan ma is inkább a Kissék által megerőszakolt áldozatot hibáztatják.

Maga Kiss is ellentmondásosan nyilatkozott a bűncselekményről: először azt mondta, hogy megbűnhődött miatta, és az élettől kapott egy új esélyt, amivel élt. Majd azt sugallta, hogy koholt vádak alapján koncepciós pert indítottak ellene és társai ellen, mert nem volt szó nemi erőszakról, és csütörtöki úszókapitányi lemondása után perújrafelvételt is kilátásba helyezett. Ha az utóbbi igaz, egyetlen kérdés adódik: vajon mit akarhatott a magyar állam a huszonéves úszóktól, hogy egy ilyen eljárást a nyakukba akasztottak, majd az első fokon kiszabott ítéletet látványosan enyhítették?

Kiss László, a magyar úszóválogatott szövetségi kapitánya a 2021-es vizes világbajnokság magyar pályázatáról és a június 22-én sorra kerülő Magyar Úszás Napjáról tartott sajtótájékoztatón 2013. június 19-én.
©

Ketten lefogják, a harmadik közösül

Kissék ügyében a sajtóban beidézett, a vádiratban leírt cselekmény a többek által azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés lehetett, amit a bűnözői argóban partiba dobásnak hívnak – mondta megkeresésünkre Merényi Kálmán büntetőjogász, kriminológus, az 1959-ben Eb-bronzérmet nyert magyar kosárválogatott tagja, akinek az 1987-ben megjelent Szexuális erőszak című könyve ma is a terület kutatóinak egyik fontos hivatkozási pontja. A partiba dobás büntetőjogi megítélése két részből áll: az akaratot bénító, a testi épséget közvetlenül fenyegető kényszer alkalmazásának, valamint a sértett – a korabeli jog szerint kizárólag házassági életközösségen kívüli nő – akarata ellenére történő nemi közösülésnek a bizonyításából.

„A partiba dobás úgy néz ki, hogy az áldozatot többen, általában ketten lefogják, a harmadik elkövető közösül vele, és utána váltják a szerepeket. A teljes bűncselekmény már akkor is befejezettnek tekinthető, ha a behatolás nem valósul meg, csak a nemi szervek összeérnek. Aki erőszakkal akadályozza az áldozat védekezését, hogy a nemi erőszak megtörténhessen, majd a tettet maga is végrehajtja, folytatólagosan követi el a bűncselekményt.” Kisst és egyik úszótársát emiatt ítélték el jogerősen három, illetve két évre. Harmadik úszótársuk a lefogásban nem vett részt, a közösülés után elhagyta a helyszínt, emiatt esetében a folytatólagosság nem állt fenn – viszont ő csalta kelepcébe az áldozatot.

Ez már nem koncepciós per volt

Mint Merényi kérdésünkre elmondta, a nemi erőszakot évszázadok óta bünteti a jog, és mindig is súlyos bűncselekménynek számított. Számos minősített, súlyosabb esete van, ilyen a partiba dobás is. A Kissék által elkövetett bűncselekmény még a Magyar Népköztársaság Büntető törvénykönyve (1961. évi V. tv) hatályba lépése, 1962 június elseje előtt történt, így az elkövetett nemi erőszakot az 1952-ben összeállított BHÖ („hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítá­sa”) alapján ítélték meg.

Bár Merényi a konkrét esettel nem találkozott, és 1961-ben még elsőéves joghallgató volt a Szegedi Tudományegyetemen, véleménye szerint a hatvanas évekre már nem voltak jellemzőek azok a koncepciós perek, amelyek pszeudovádak alapján, előre kitalált forgatókönyvet követve hoztak súlyosan elmarasztaló ítéletet. Az akkoriban hatályos BHÖ alapján az erőszakos nemi közösülés büntetése 5 és 12 év közötti börtönben letöltendő szabadságvesztés volt, melyet a minősítés mellett egyéb körülmények (büntetlen/büntetett előélet, vallomások, orvosi szakvélemények stb.) is befolyásoltak. Merényi szerint nemhogy szigorú nem volt a Kissékre kiszabott ítélet, hanem a csoportosan, azonos időben elkövetett erőszakos nemi közösülés miatt kiszabott büntetés túlzottan enyhére sikerült, ami szerinte akkor is így lett volna, ha a másodfok nem enyhít az elsőfok által kiszabott ítéleten, és az elkövetők nem szabadulnak a teljes büntetés letöltése előtt.

Nem ez volt az első ügyük

Magából a vádiratból is érződik, valamint uszodai elbeszélésekből is tudható, hogy a vádlottak, az FTC nagyreményű úszói valósággal utaztak a Nemzeti Sportuszoda környékén felbukkanó lányokra. Egy forrásunk azt mondta, Kissék ott voltak a tíz legnagyobb csajozó magyar sportoló listáján, akik magától értetődően és igen direkten nyomultak rá az uszoda női látogatóira. A vádiratból kiderül, hogy az elkövetők egyike a Nemzeti Sportuszoda területén kialakított lakásban lakott, ahová az első rendű vádlott elcsalta a két nappal korábban megismert sértettet, és ahová a másik két vádlottat előre megbeszélten beengedte, amikor az már elkezdett a nővel erőszakoskodni. (Semmi alapja nincs tehát annak az okfejtésnek, amely a nőt hibáztatta, vagy azért, mert kihívóan viselkedett, vagy mert nem fogta fel, hogy akkoriban az uszodában „mindenki kefélt mindenkivel”.) A hvg.hu úgy tudja, az úszó édesapjának, az uszoda gépészének, egyben párttitkárának volt ez a szolgálati lakása. Súlyosbító körülménynek számít, hogy a sértett a bűncselekmény közben elvesztette eszméletét, és Kiss egy félig öntudatlan állapotban fekvő nőt erőszakolhatott meg. (A sajtóban már több részlet megjelent a konkrét cselekményről, továbbiak közlésétől a vádirat ismeretében is tartózkodnánk.)

A Budapesti Levéltárból kikért peranyagból kiderül, hogy egyik vádlottnak sem ez volt az első ügye, még ha bírósági szakaszba korábban egyik sem jutott el. Ehhez az ügyhöz azonban elővették a korábiakat is: Kiss esetében kétrendbeli nemi erőszak, valamint egy rendbeli bűnsegédlet szerepelt az eredeti vádiratban, egyik társa pedig további három rendbeli nemi erőszak kísérlete miatt felelt – a bíróság azonban „bebizonyítottság hiányában” az egyrendbeli nemi erőszakon kívül valamennyi további vádpontot ejtett. Az ítélet indoklása megjegyzi, hogy mindhármukra jellemző volt az erőszakos jellemvonás, amely a bűncselekmény elkövetésére emberileg is hajlamossá tette őket.

Kutas István, a segítő?

Egy fontos kérdés még lóg a levegőben, nevezetesen az, hogy Kissék miképp szabadulhattak úgy, hogy az 1963-as úszóbajnokságon ketten is dobogós helyezést csíptek el, immár a feltörekvő szövetkezeti csapat, a Budai Spartacus színeiben. Az ítélet nem tartalmaz arra utalást, hogy jó magaviselet esetén a büntetés mekkora része és mikor engedhető el. Az viszont benne van, hogy az ítélethirdetésig fogvatatásban eltöltött időszakot (ami a bűncselekmény elkövetése után négy nappal, 1961. július 8-án kezdődött a rendőrségi őrizetbe vétellel, melyet 11-én előzetes letartóztatássá változtattak) is beleszámítják a büntetésbe. Ezzel együtt is Kiss mindössze 20 hónapot töltött börtönben Nagyfán, aminek elmondása szerint az volt az oka, hogy az 1963-as amnesztiarendelet alapján a büntetése fennmaradó részét elengedték.

Napozó nők a Hajós Alfréd uszodában 1958-ban.
©

A szabadulásában szerepet játszhatott Székely Éva olimpiai bajnok pillangóúszó, akivel gyerekkori jóbarátok voltak (az úszónő a botrányt kirobbantó bulvárlap erre vonatkozó kérdése elől kitért). A hvg.hu úgy tudja, Székely mellett még Kutas István, a Népsport akkori főszerkesztője, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács tagja, az úszónő barátja járhatott közben Kissék kiengedése mellett. A közkegyelemről szóló – alapvetően az 56-os „államellenes bűntettek” elkövetőire vonatkozó – 1963. évi 4. számú törvényerejű rendelet a köztörvényesek hat évnél rövidebb idejű börtönbüntetését egyharmadával, a három évnél rövidebbeket felével csökkentette. Emellett lehetőség volt az 5 évnél rövidebb büntetést kapó köztörvényesek számára, hogy amennyiben „javukra különleges méltánylandó okok forognak fenn”, egyénileg kérhessék az Elnöki Tanácsot, „hogy a kegyelmet javukra is gyakorolja”. Az utóbbinak nem találtuk ugyan nyomát, de a törvényerejű rendelet megadta a módját, hogy Kiss két évnél korábban szabadulhasson.

Kiss László tehát korábban szabadult, ezután kezdődött látványos előmenetele: azonnali sportállás a Budai Spartacusnál, ahol két év múlva főfoglalkozású edző, 1967-ben vezetőedző, 1969-től pedig mindemellett az öttusa-válogatott úszóedzője lett. Részben ez, részben pedig az, hogy Kisst egyáltalán nem korlátozták abban, hogy gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozhasson, többeknek eszébe juttatta annak a lehetőségét is, vajon nem szervezhette-e be esetleg Kiss Lászlót az állambiztonság a fogvatartása alatt vagy azt követően. Ezt feszegette Kiss Lászlónál a botránnyal előálló bulvárlap is, és ezt pedzegette a Hornyák Viktor vezette debreceni Széles Műhely is, amely szombaton a Facebook-oldalán egy kitakart férfi megsárgult rabosítási kartonjával, valamint a III/III-as főcsoportfőnökség (belső elhárítás) tevékenységének leírásával állt elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kiss Lászlót beszervezték volna, senki semmivel nem bizonyította, így ezt spekulációnál többnek nehéz lenne értelmezni. A kérdésfelvetés azonban jelzi, hogy a Kiss-ügy vitája a kapitány csütörtöki lemondásával nem ért véget, a történet itt marad velünk.

55 év ellenére
Bár az enyhe ítélet, valamint a kiszabott börtönbüntetés több mint egyharmadának elengedése utólagosan is sértheti az emberek jó ízlését („jogérzék”), a büntetés letöltésével a tettes a törvénynek megfelelően mentesül minden további jogkövetkezménytől. Ez segít abban, hogy a bűnelkövető, megbánva bűnét, visszailleszkedjen, és hasznos tagja legyen a társadalomnak. A jogpozitivista felfogással, miszerint az ember megváltozhat, egy jogállamban nem szabad vitatkozni.

Ezzel a jogi érveléssel találkoztunk amikor több jogászt, kriminológust megkérdeztünk az esetről – valamennyien azt mondták, hogy a jog 55 évvel ezelőtt elvégezte dolgát, most valamilyen nem ismert érdekből dobta be valaki ezt az ügyet, melynek iratait is csak kutatási céllal, anonimizáltan, az érzékeny személyi adatokat kitakarva lehet megismerni, és bárminemű nyilvánosságra hozatala adatvédelmi kérdéseket vet fel – mint ahogy arra Péterfalvi Attila, az alapvető jogok biztosa is utalt. Mindez szerintük nem arról szól, hogy bárki kisebbítené vagy relativizálná a hajdan elkövetett bűncselekmény súlyát. Mi úgy látjuk, hogy a történet megismerhetőségében megjelenik a közérdek – az, hogy az uszoda világából szigetszerűen előbukkanó erőszakos cselekmények, abúzusok (a Kiss-ügytől Kicsi bácsiig) milyen közeget rajzolnak ki, és abban a minták mennyire éltek tovább.