"Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében, hazánk államfőjeként azt kívánom, adjon az Isten boldog új esztendőt minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának" - kezdte Áder János köztársasági elnök az újévi beszédét, majd hosszan sorolta, kikre gondol.
- Mindenkinek, aki most szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja széles e hazában.
- Adjon az Isten bizakodásra okot adó új esztendőt az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak.
- Reményeiket valóra váltó új esztendőt az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak.
- Adjon az Isten békés új esztendőt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek.
- Mindenkinek, aki most másokkal együtt vagy épp magányosan ünnepelve a szeretteire gondol.
Majd azzal folytatta, a szeretteinknek elmondott jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy
"természetes vágyunk a legjobb énünkkel fordulni a másik felé."
Azt kívánta, hogy őrizzük meg a pillanat varázsát egész évben.
"Hiszen rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra."
Az, hogy idén választás lesz, csak egy nagyon pici utalással tűnt fel, ha egyáltalán:
"Most, hogy életünk új éve ránk köszönt, kívánom, adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz."
Azt mondta, Isten adjon erőt, hogy "mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart."
Assisi Szent Ferenc gondolataival zárt:
„Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett. Legyen igazság, ahol tévedés van. És öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!"
Áder a beszédét most is Weisz Fanni jeltomlácsolása kíséretében mondta el.