Egy tinédzser rabszolga lehetett Leonardo da Vinci anyja

Carlo Vecce, a Nápolyi L'Orientale Egyetem olasz irodalomprofesszora eredetileg azért kezdet kutakodni, mert cáfolni akarta ezt a régi elméletet, mégis erre utaló bizonyítékot talált.

  • hvg.hu hvg.hu
Egy tinédzser rabszolga lehetett Leonardo da Vinci anyja

Leonardo da Vinci anyja a közép-ázsiai Kaukázusból származott, és rabszolgaként érkezett az olasz félszigetre – állítja egy olasz irodalomtudós az AP News szerint.

Martin Kempnek, az Oxfordi Egyetem művészettörténet-professzorának a könyve hat évvel ezelőtt jutott arra a megállapításra, hogy Leonadro da Vincinek egy alig 15 éves árva lány adott életet, akit Caterina di Meo Lippi volt a neve. Carlo Vecce pedig felfedezett egy, a firenzei állami levéltárban található dokumentumot, amelyet da Vinci apja hitelesített 6 hónappal a művész születése után, és egy Caterina nevű rabszolgalánynak a felszabadításáról szólt. Szerinte egyértelmű, hogy a felszabadított rabszolgalány nem más, mint a reneszánsz zseni anyja.

Az erről szóló kutatásainak az eredményét a nápolyi professzor egyelőre nem egy tudományos szövegben publikálta, hanem egy irodalmi regényben írta meg, aminek a Caterina mosolya címet adta. A döntését azzal indokolta, hogy szerette volna, ha minél hamarabb el tud jutni a felfedezésének a híre a szélesebb közönséghez, márpedig szerinte „senki sem olvas el egy könyvet lábjegyzetekkel és bibliográfiával”.

Az AP News-nak nyilatkozott az oxfordi professzor is, aki szerint egyáltalán nem biztos, hogy az olasz kollégája perdöntő bizonyítékot talált. Ugyanis a keresztény hitre kényszerrel "áttérített" rabszolgákat gyakran nevezték Caterinának, a Vecce dokumentumában szereplő lányt felszabadító nő férje egy év alatt például két ilyen nevű rabszolgával kereskedett, mondta Kemp.

 

 

 

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?