Tatárjárás újratöltve: meg lehetett volna nyerni a muhi csatát?

A tatárjárás legkatasztrofálisabb összecsapása a Muhi melletti pusztán esett meg 1241. április 11-12-én: Batu kán hadai döntő vereséget mértek IV. Béla király szekerekkel várként körbebástyázott seregére. A mongol túlerő, vagy a magyarok széthúzása okozta-e a vérfürdőbe torkolló tragédiát? B. Szabó János hadtörténész szerint a világ akkori legjobb hadseregével szemben semmi esély nem volt.

hvg.hu: Mennyire volt felelős a magyarok vereségéért Kálmán herceg, aki nem sokkal a csata után belehalt sérüléseibe, és Ugrin kalocsai érsek, aki ugyanott halálos sebet kapott?

B. Szabó János: Aligha volt fejetlenség. A források szerint Kálmán herceg és Ugrin érsek csapata valóban hősiesen harcolt – de a rendelkezésükre álló információk szerint az eszüket is használták.

B. Szabó János Fotó: kiadok.lira.hu

Nem véletlenül voltak sikeresek a Sajónál a csata kezdetén, visszaverték az első meglepetésszerű mongol támadást. Végül diadalmaskodott a mongol túlerő, a magyar csapatokat megtizedelték, a maradék beszorult a szekértáborba.

hvg.hu: Mekkora lehetett a magyar sereg létszáma?

B.SZ.J.: Pontos adatok nincsenek, csak becslésekre vállalkozhatunk. Más, hasonlóan bizonytalan középkori adatokkal összevetve, mintegy tízezren lehettek.

hvg.hu: Mégis, mennyi nehézpáncélos lovas, könnyű lovas templomos vitéz volt közöttük?

B.SZ.J.: Biztosan ez sem tudható. A nehézfegyverzetűek bizonyosan kisebb részét képezték a magyar seregnek, mert a minőségi nehézfegyverzet már akkor is rettentően drága volt, és a hadra kelteknek túlnyomórészt nem telt rá. A tudósok sokat tanakodtak, vajon a nehéz- vagy a könnyűfegyverzet jelentett volna a csatában előnyt a magyaroknak, de ez ma már elég meddő okoskodásnak tűnik. Nem az egyes katonák fegyverzetén, illetve az arra támaszkodó speciális taktikán múlott a csata kimenetele. A magyaroknak is sok lovasíjászuk lehetett, bizonyára használták is őket, és a mongoloknak is voltak nehézpáncélos lovasai, tudjuk, hogy be is vetették őket.

hvg.hu: Valóban olyan nyomasztó volt a mongol túlerő?

B.SZ.J.: Tekintettel arra, hogy a mongolok egész Európa leigázásra indították el 400-600 ezer fős összbirodalmi seregük jelentős hányadát, és ennek fő ereje ütközött meg a magyar király hadával a Sajónál, így valószínűsíthető, legalább kétszeres-háromszoros túlerőben lehettek.

hvg.hu: Csak némi vigasz, hogy mégsem boldogultak  könnyedén a magyar sereggel.

B.SZ.J.: A magyarok megerősített állását nem lehetett könnyedén megtámadni, vagy bekeríteni. A Sajón való átkeléshez idő kellett, a torkolat közelében tutajokat kellett ácsolni, a felső gázlóhoz pedig nagyot kellett kerülni. A legjobb átkelőhelyet, a hidat pedig a magyarok szívósan védték, amíg a kínai mérnökök kőhajító gépei végül el nem űzték onnan az őrséget. A magyar ellenállás leküzdése és a természeti akadályok legyűrése jóval tovább tartott, mint ahogy arra a mongol vezérek eredetileg számítottak. Jó darabig kiegyenlítetten folyt a küzdelem, és igen súlyos veszteségeket kellett elszenvedni a támadóknak.

hvg.hu: Rogerius mester feljegyzése szerint az ellenséggel szemben állva, a sorsdöntő csata küszöbén sem szűnt meg a széthúzás, a háborgás a király ellen: „Azt akarták, csatát veszítsen a király, hogy aztán kedvesebbek legyenek a király előtt, hogy inkább megbecsülje őket, s kinevették, midőn a Sajó partján átvezető híd védelmére felváltva ezer embert rendelt.”  Ez nyilván megkönnyítette a mongolok dolgát.

B.SZ.J.: A magyar széthúzás mítosza csak részben állja meg a helyét, nem emiatt pusztult el a magyar sereg. A magyar had keményen és sokáig eredményesen is harcolt az ellenséggel – ezt éppen a mongolok történeti feljegyzései állítják a leghatározottabban.

A muhi csata emlékműve

Az ellenfél Muhinál az akkori világ legjobb hadseregét sorakoztatta fel, amely, mint utaltam rá, hatalmas túlerőben volt. A csatában a nagyobb parancsnoki tapasztalat, a merészebb haditerv, a jobb szervezettség, a nagyobb rutin és nem utolsósorban a mongolok haditechnikai fölénye játszott döntő szerepet.

hvg.hu: Ön szerint mi t kell átértékelni az akkori eseményeket illetően?

B.SZ.J.: Nagyon sok mindent. Kezdve a feltételezett mongol és magyar haditervtől a szembenálló felek fegyverzetének és taktikájának megítélésén keresztül a magyar vereség okainak elemzésig bezárólag. A kudarc okát a szokásos magyar önmarcangolás helyett ez esetben sem elég pusztán a király alkalmatlanságában, a vezérek széthúzásában keresni, ahogyan azt nagyon sokáig, nagyon sokan tették.

hvg.hu: Mivel nem semmisült meg teljesen a magyar haderő, Béla király rövidesen visszavágott az őt megzsaroló Frigyesnek, és visszavette elzálogosított nyugati vármegyéit. Erre hogyan kerülhetett sor?

B.SZ.J.: Frigyes azért szállta meg a nyugati megyéket, mert még Magyarországon szembe akart szállni a várható mongol támadással – és a magyarokat ekkor erre már nem tartotta képesnek. Ezen felül azt a hadisarcot próbálta meg visszaszerezni IV. Bélától, amit pár éve a magyarok csikartak ki tőle egy balul végződő osztrák-magyar háború végén. Amint kivonultak a mongolok, a „maradék” magyar haderő ismét könnyűszerrel helyreállította a korábbi állapotokat.

hvg.hu: Mi volt a mongolok váratlan távozásának oka? Nyilván nem megfutamodás, s aligha Ögödej nagykán halála. Netalán az elszenvedett veszteségek, a szinte letarolt vidékeken fellépő élelem- és takarmányhiány, vagy a járványok lehettek a hirtelen kivonulás hátterében?

B.SZ.J.: Okát mégiscsak a nagykán halálában, s az azt követő öröklési viszályban kell keresni. Dzsingisz leszármazottai között nem egyenes ágon öröklődött a nagykáni titulus: elvileg az összes családtag közös döntésén múlott, ki lesz a Nagy Mongol Birodalom új uralkodója. Batu, az európai hadjárat fővezére, több potenciális jelölttel nem volt túl jó viszonyban, neki tehát elemi érdeke fűződött ahhoz, hogy ne maradjon ki a kánválasztás előtti tárgyalásokból. Ez a viszály majdnem belháborúhoz vezetett a birodalomban, de Batu szerencséjére az új nagykán épp meghalt, mielőtt harcba szállhattak volna egymással. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, még ezután kellett megszilárdítani az új kelet-európai mongol hódításokat, és konszolidálni a mongol hatalmat az addig kunok által lakott kelet-európai sztyeppén. Ameddig bizonytalan volt a mongol uralom a frissen meghódított területeken, nem lehetett vég nélkül folytatni az előrenyomulást nyugatra.

A kitűzött végső cél a világuralom volt, és nem sok nép jutott ténylegesen olyan közel hozzá, mint a mongol. A magyar történeti tudat nehezen birkózik a kudarcokkal, de talán utólag sem tekinthetjük nagy szégyennek, hogy őseink veszítettek egy olyan hatalommal szemben, ami még Kínát is legyőzte.