Az LMP esete a lenini demokratikus centralizmussal
Vita van az LMP-n belül, hogy lehessen-e, és ha igen, milyen feltételek mellett lehessen „frakciózni”. Először jött a betiltás, majd a platform-alakítás újraengedélyezése, feltételekkel.
A szabályzat azért korlátozza a platform tagjainak demokratikus joggyakorlását, mert az ilyesféle szabad politizálás nem felelne meg a minden párttagot (valójában: pártkatonát) kötő pártfegyelem követelményének. Amely követelmény lényegében nem más, mint a lenini bolsevik párt „demokratikus centralizmusának” követelménye. Ez a lenini „demokratikus centralizmus” él tovább töretlenül szinte valamennyi hazai pártban. Így ott is, ahol elvileg a cél az, hogy „legyen más a politika”. Az az alapigazság meg egyszerűen nem érdekli a hazai pártok Kádár-rendszeren szocializált vezetőit, hogy a demokratikus döntéshozatal alapfeltétele a nyilvánosság, a vélemények szabad képviselete, s a vélemények képviselete melletti szerveződés szabadsága.
S ha ezek után a párt szavazói, szimpatizánsai, sőt gyakran a párt tagjai is leginkább csak pletykákra és a „kremlinológusok” találgatásaira hagyatkozhatnak, ha tudni akarnak valamit a velük elvileg hasonlóan gondolkodók „élcsapatán” belüli szakmai és politikai vitákról? Olybá tűnik, a pártelitek számára ez sem érdekes.
Nyilvános viták híján viszont a pártélet természetszerűen züllik azzá, amiről az LMP egyik parlamenti képviselője, Ertsey Katalin fakadt ki nemrég: "az ocsmány politikai alkuk és a kontraszelekció diadalává". Bizony, a lenini pártnormák nem kedveznek a munkahelyi légkörnek sem.
Minderről Barack Obama politikai pályája jut az eszembe. Obama egyike volt azon csekély számú amerikai politikusoknak, akik ellenezték az Irak elleni háborút. Pártján belül is kisebbségben volt az álláspontjával. Ez nem akadályozta meg abban, hogy meggyőződését nyilvánosan képviselje, és hogy összefogjon más, háborúellenes politikusokkal, szerveződésekkel pártján belül és azon kívül is. Választási kampányaihoz elfogadott olyan adományokat, amelyeket háborúellenessége miatt kapott. Az amerikai közvélemény időközben megfordult: Obama álláspontja pártján belül is többségi állásponttá vált. Barack Obama többek között kisebbségben is következetesen képviselt háborúellenessége miatt válhatott népszerű politikussá, majd az USA elnökévé és emiatt kapott frissen megválasztott elnökként Nobel-békedíjat is. Az LMP-ben - de szinte bármelyik magyar pártban ugyanúgy – a széllel szemben járó politikájával nem sokra vitte volna! Az „etikai bizottság” hamar kipenderítette volna a pártból, a többi etikátlan hasonszőrűvel együtt. „Vagy mi, vagy ti” – más alternatíva itt nem létezhet.
Talán ezért nem lesz nekünk belátható időn belül Nobel-békedíjas politikusunk. Ennél nagyobb baj viszont, hogy nem könnyű feladat ilyen feltételek mellett nyitott, demokratikus szellemű, virágzó társadalmat teremtenünk Magyarországon. Azért ne adjuk fel!