Újranyitották, megreformálták a finnországi Lenin-múzeumot
Putyin nem sok örömét lelné benne.
Putyin nem sok örömét lelné benne.
Finnországban rövidesen bezár Európa utolsó Lenin-múzeuma – jelentette be az intézmény igazgatója szerdán. A lépés bírálatokat és összeesküvés-elméleteket vált ki Oroszországban.
A finn intézménynek semmi köze a Kreml-hez, és az utóbbi években már inkább teher volt számukra az elnevezés.
Lenin száz évvel ezelőtti halálával a korabeli magyar sajtóban is kiemelten foglalkoztak, s a temetésig valóságos kommentárláz tombolt, néhány félreértéssel és több telitalálattal. Vörös cár, Antikrisztus, legvérengzőbb zsarnok – írták róla, de szorgosan beszámoltak arról is, hogy "a mínusz 30 fokos hidegben négy nap alatt mintegy egymillió gyászoló vonult el" a Vörös téri ideiglenes mauzóleum előtt és "200 ezer ember kérte azonnali felvételét a bolsevik pártba".
Elárasztják az orosz állami televízió műsorait az ukrajnai háborúról szóló különböző összeesküvés-elméletek, a jelenség azonban korántsem újkeletű. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy ebből a mostani propagandatévékben úgy űzzenek viccet, mint a Szovjetunió végnapjaiban egy akkori műsorban.
Száz évvel ezelőtt, 1922. december 30-án jött létre a világ legnagyobb állama, a Szovjetunió. Legnagyobb része, Oroszország addig is a legnagyobb volt, de ekkor még nagyobb lett. Később annál is nagyobb. Egy vesztes, szétdúlt, ezer sebből vérző állam indult el azon az úton, amelyen a világ (majdnem) legerősebb nagyhatalmává vált. Egy új, minden addigitól teljesen különböző társadalmi-gazdasági rendszer prototípusa lett, mely fénykorában dicsőségesnek és elpusztíthatatlannak látszott, aztán fenntarthatatlannak és követésre legkevésbé sem méltónak bizonyult.
Az évek során többször megrongálták a büsztöt, az önkormányzat mégis csak most döntött az eltávolításáról.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Németországot is eddig követett politikája gyökeres átgondolására késztette. Ez már csak azért sem egyszerű, mert a két ország sorsa mindig is szorosan kötődött egymáshoz.
A viszonylag békés hatalomváltás, de akár a palotaforradalom is ritka volt a szovjeteknél, illetve az oroszoknál. A Kreml urai inkább kihalásos alapon veszítették el posztjukat – bár megeshetett, hogy a riválisok erre rásegítettek.
Amióta a haladás pozitív jelenségnek minősül, nagyjából azóta szeretnek a politikusok előre menni és nem hátra.
Dézsi Csaba András a magasba emelkedett, és leszedett egy lenines háznévtáblát.
A mai világméretű szobordöntési és utcanév-átkeresztelési időkben érdemes visszapillantani, hogy csinálták ezt az oroszok a Szovjetunió bukása után. Moszkva belvárosában úgy tűnhet, megszabadultak a szovjet korszakot jellemző utcanevektől, illetve köztéri szobroktól, ám a főváros külső kerületeiben és a vidéki településeken harminc évvel a kommunista birodalom széthullása után is kísért a múlt. És ez nem csak az átnevezéssel kapcsolatos költségek miatt van így.
150 éve ezen a napon született Lenin, és 50 éve ennek alkalmából debütált az első Lada.
Szepesházi Péter a Klubrádió Megbeszéljük című műsorában azt mondta, utoljára a kommunista diktátorok törekedtek arra, hogy a bírói hatalmat szétválasztás helyett központosítsák.
Lenin Vladimir elvesztette az első összecsapást Hitler „El bueno” Alba Sanchez ellen: nem tudta megakadályozni, hogy a magát „Jó Hitlernek” hívó férfi hozzá hasonlóan induljon a Peruban lévő Yungar város polgármesteri címéért.
II. Miklós orosz cárt és családtagjait száz éve gyilkolták meg Jekatyerinburgban, most genetikai vizsgálatok bizonyítják, hogy ők azok.
Uljanovszk megye kormányzója aláírta a Lenin-rend újraalapításáról szóló rendeletet, így a bolsevik forradalom vezérének kis szobrát ismét megkaphatják a kimagasló eredményt elért művészek.
Az orosz birodalom 1917 őszére már a megsemmisülés határán volt, és a bolsevikoknak nagyon igyekezniük kellett, hogy bármit is megdönthessenek Péterváron: a cárizmust pár héttel azelőtt számolták fel Kerenszkijék, a németek már a Balti-szigeteket is elfoglalták Pétervár előterében, így a lakosság és a kormány menekülőben volt a fővárosból. Egy pesti lap már október végén forradalmat várt, november 2-án pedig már tudni lehetett: hetedikén lesz a bolsevik akció.
Miért kell állandóan leválasztani a csúnya gyakorlatot a szép elméletről? Mert esetleg rájönnénk, hogy az elmélet mégsem olyan szép, sőt?