Ahogy várni lehetett, elmaradt az áttörés Trump és Putyin csúcstalálkozóján
Az orosz elnök, aki alig négy órát töltött az USA területén, már el is utazott Moszkvába.
Az EU és az IMF mentőövet ajánlott a bajba került ciprusi bankrendszernek: hitelt, cserébe a bankbetétek egyszeri, összegtől függő mértékű megadóztatásáért. Erre rögtön felhangzott a huhogókórus, hogy na lám, az EU és az IMF is unortodox lett, elveszik a pénzt, mit tetszettek itt ugrálni a nyugdíjállamosítás, a különadók, meg a többi miatt.
Jól hangzik, csak sajnos teljes hülyeség.
Először: az EU és IMF segítség soha, de soha nem érkezik feltételek nélkül. Azonban a legtöbb esetben a bajok oka a bajba jutott ország teljesítőképességéhez képest túlzó szociális rendszer, ezért az EU és az IMF a szociális rendszerek átalakításához szokta kötni a segítséget. Ilyenkor beszél a tisztelt nemzetközi baloldal (és magyar jobboldal) népnyúzásról és megszorításokról.
Másodszor: Ciprus esetében sokkal inkább arról van szó, hogy az irreálisan kedvező adók miatt az ország bankrendszere tele van különféle, jellemzően valamilyen mértékben illegális forrásból származó pénzzel: maffia-források, korrupt oligarchák, többé vagy kevésbé méltányolható okokból adót elkerülő vállalkozások és társaik betéteivel, ráadásul javarészt nem EU-s, hanem például orosz eredettel. Méltányolható, hogy ha ennek a bankrendszernek a kimentéséért az EU nem vállal extra veszteséget.
Harmadszor: igen, az európai államok adószintje sokszor borzasztó magas, a rendszer pedig bonyolult, és a valódi, piacon nyert hasznot védeni próbáló vállalkozások igyekezete a haszon megőrzésére érthető és méltányolandó, és hosszabb távon muszáj ebbe az irányba mozdítani az európai adórendszereket. De a ciprusi sarc ellen nem ezek a vállalkozások tiltakoznak a leginkább, hanem Vlagyimir Putyin. Nem véletlenül. A putyinista korrupt oligarchia védelme azonban nem tartozik a tisztességes piac, a tisztességes piacgazdaság és a tisztességes jogrend követelményei közé.
Negyedszer: Ciprusnak van választása, az EU nem önhatalmúlag elveszi a pénzt (és pláne nem költi el utána még nagyobb bajt okozó bődületes ostobaságokra, mint a nemzeti együttműködés gazdaságpolitikája), hanem felajánlja, hogy a nagyrészt sáros pénzek megsarcolásáért cserébe megmenekülhet az ország. De választhatják a putyini oligarchákat is, akkor viszont várhatják tőlük a segítséget.
Mintha ez a dilemma másutt is felmerült volna. Érezzük, mi az eredménye, ha valaki nem az EU-s utat választja.
