Gorilla-hadviselés

A kongói Virunga Nemzeti Park gorillacsaládjainak mindennapjait május közepe óta bármelyik iPhone- vagy iPad-tulajdonos élőben követheti. A mobiltelefonos alkalmazás vételárával hozzá lehet járulni a különösen veszélyeztetett hegyi gorillák megmentéséhez, hiszen a 4 dolláros bevételből majdnem 3-at az ötletgazda nemzeti parknak juttatnak. Az alkalmazást június elejéig majdnem 3 ezer mobilos vásárolta meg – aligha sejtve, hogy okostelefonjuk megvásárlásával viszont a ritka gorillákat a kihalás szélére sodró mechanizmushoz járultak hozzá egy parányit.

A mobiltelefonok gyártásához nélkülözhetetlen fémet, a tantált ugyanis a koltán nevű ritka ércből nyerik ki. Abból pedig a világ feltárt készletének nagy részét a Kongói Demokratikus Köztársaság földje rejti, pont a hegyi gorillák utolsó, hétszáz egyedet számláló populációjának élőhelyén. A tantál egyelőre nélkülözhetetlen a mobilokban lévő parányi kondenzátorok – az elektromos töltés tárolására szolgáló áramköri elemek – alapanyagaként. Az ércbányászat miatt erdőket irtanak ki, az orvvadászoknak is utat nyitva az állatokhoz. A bányászok megeszik az orvul elejtett gorillák húsát is. A Kongóban működő – a világhírű angol főemlőskutató nevét viselő – Jane Goodall Intézet adatai szerint csak az elmúlt öt évben felére csökkent a gorillák száma, ráadásul egy teljes elefántpopulációt is kiirtottak.

Még veszélyesebb a koltán az emberekre – sokkolja a hétvége óta az internetezőket a YouTube videomegosztón és a Facebook közösségi oldalon terjedő filmecske. A népirtás és a háborús bűnök ellen küzdő Enough amerikai civil szervezet kisfilmje elmagyarázza, hogy jórészt az ércek bányászatából és kereskedelméből finanszírozzák a hivatalosan véget ért, de valójában 1996 óta folyamatosan dúló kongói polgárháborút, amelyet több mint ötmillió halálos áldozata miatt a második világháború utáni legvéresebb konfliktusnak tartanak. Az Apple évekkel ezelőtti kultikus reklámját felidéző videó szerint mégiscsak van valami közös a gyártó és vetélytársai termékeiben: mindegyikben előfordulhatnak a véres gyémántok mintájára véres ásványoknak nevezett nyersanyagok.

Nemcsak a koltánért lehet jó pénzt kapni, hanem egyéb ritka és drága ásványokért, például a kassziteritért (a legfontosabb ónércért) és a volfrámért is. A tantálhoz hasonlóan az utóbbiakból kinyert fémek is a csúcstechnológiai iparágak fontos alapanyagai, ott vannak nemcsak a mobiltelefonokban, hanem például az LCD kijelzőkben, a laptopokban, az mp3-lejátszókban, a videokamerákban is. Az Enough becslése szerint a kongói fegyveres csoportok körülbelül évi 225 millió dollárt zsebelnek be az érckereskedelemből. A Global Witness emberjogi szervezet helyszíni jelentései arról számolnak be, hogy durva erőszak, tömeggyilkosságok, kínzások, kényszermunka a bányászat és a csempészet kísérői.

Az Enough és a Global Witness is többször felszólította már az elektronikai cégeket, hogy ne vásároljanak Kongóból vagy más háborús övezetből származó alapanyagokat. A Global Witness szerint a legtöbb cég egyszerűen nem vesz tudomást a dologról. Az is igaz, hogy nehéz azonosítani a forrást, miután sokszor hat-hét közvetítő beiktatásával kerülnek az ásványok a gyártókhoz. A fegyveresek emberei előbb kicsempészik Kongóból a szomszédos országokba az érceket (a helyi Pole kutatóintézet szerint az ásványok 70 százalékát), végül valahol Kelet-Ázsiában dolgozzák fel őket értékes alapanyagokká. Az aktivistáknak is köszönhetően azonban egyre nagyobb a nyomás az érintett cégeken: az Apple új washingtoni üzletének megnyitóját nemrég a véres ásványok használata ellen tiltakozó demonstrálók zavarták meg. Az Intel Facebook-oldalát pedig ellepték a törvényes fellépést sürgető bejegyzések, és amikor a gyártó felfüggesztette a hozzászólásokat, ezzel csak elismerte, hogy kényes az ügy.

A kormányok sem sokat tettek, hogy megfékezzék a véres ásványok kereskedelmét, legalábbis a Global Witness szerint. A legmesszebb az Egyesült Államok jutott, ahol a kongresszus a múlt héten – nagyrészt az emberjogi aktivisták nyomására – beszavazta a pénzügyi reformcsomag tervezetébe azt a javaslatot, amely megkövetelné az amerikai cégektől, hogy fedjék fel ásványbeszerzési forrásaikat. Egy 2008-as ENSZ-határozat szankciókkal fenyegeti a véres ásványokkal kereskedő cégeket. Nem ez lenne az első bojkott, amely a visszájára fordul: számos vállalat felhagyott ugyan a kongói importtal, ám a legális bányászatot és kereskedelmet ez csak még rosszabb helyzetbe hozta, miközben a lázadóknak kapóra jött a hivatalos források kiesése. A szakértők a véres gyémántok kiszűrésére életre hívott Kimberley-folyamathoz (HVG, 2010. március 20.) hasonló megoldást ajánlanak. Csakhogy a gyémántkereskedelemben érdekelt országok többségének részvételével 2003 óta a kövek eredetét ellenőrző eljárás sem teljes siker, az érceket pedig még sokkal nehezebb azonosítani, megjelölni és hivatalos irattal ellátni, mint a gyémántokat. Ezen talán segíthet az a német geológusok által kidolgozott új módszer, amellyel az ásványok kora és összetétele alapján meg tudják állapítani a származási helyüket.

Ráadásul az IZT berlini jövő- és technológiakutató intézet szerint további nemzetközi konfliktusok származhatnak abból, hogy a szinte az aranyhoz hasonlóan ritka és értékes csúcstechnológiai ásványokból előállított termékek iránt rohamosan nő a kereslet, miközben a készletek végesek, és egyenlőtlenül oszlanak el a Földön. Az elektromos autók akkumulátorához nélkülözhetetlen lítiumból a legnagyobb készlet például Bolíviában található. Egy másik fém, a neodímium kitermelésének és gyártásának túlnyomó részét Kína uralja, sőt már rátette a kezét az afrikai készletekre is.

MÁRK EDINA