Szédülök. Két hónapja ülök a monitor előtt, és hiába váltogatom az olvasószemüvegeket, két óra munka után zúgni kezd a fejem és émelygek. Felállok, téblábolok a házban, kimegyek a kertbe. A mesterek vadul vakolják a lábazatot, a segéd a diófa tövében csempét flexel. Minden összejön, a munka, a kreatív írás akadémia felépítése a ház felújításával, meg egy forgatókönyv, amit jövő hétre kell leadni.
Visszamegyek a házba, visszaveszem az olvasószemüveget, most egy másfeleset. Közelebb húzom a monitort. Mióta elindítottam az akadémiám, egy perc megállás sincs, minden szombatra össze kell raknom három komplett előadást úgy, hogy egyből videóra lehessen venni; a videók aztán mennek majd a weboldalra, kreatív írás hallgatóim okulására. Cselekmény. Hogyan szőjünk cselekményt? Vigyük a protagonistát befele a sűrűbe. Sós kútba teszlek, onnan is kiveszlek. Járassuk meg vele a poklot, aztán, amikor már a legmélyebben van, amikor már azt hiszi, minden remény elveszett, Jónás a cetben, adjunk neki erőt arra, hogy merje kipróbálni A Képességet, Amit Eddig Nem Mert. Vagy valami.