"Írjam alá, vagy kirúgnak" – Így ment a statáriális jogviszonyváltás a kórházakban
A világjárvány közepén pár napjuk volt tanulmányozni az eléjük tett szerződéstervezeteket új jogállásukról. Rosszabbkor nem is jöhetett volna a felfordulás.
Órákkal a határidő lejárta után még nem lehet felmérni, mekkora rombolást végzett a magyar egészségügyi rendszerben a jelentős fizetésemelést kísérő kormányzati revolverpolitika. A szolgálati jogviszonyt szakmai egyeztetés nélkül átíró törvény jelentősen szűkítette az orvosok döntési jogát olyan kérdésekben, mint hogy hol dolgoznak, mennyi mellékállást vállalnak. A béremelésért vállalt megkötésekről március 1-jéig kellett nyilatkozni, az első visszajelzések szerint a fővárosban és több vidéki nagyvárosban is tömegével álltak fel az egészségügyi dolgozók (orvosokon kívül a szintén színvallásra kényszerített ápolók, műtősök és még sokan mások).
Átláthatatlan káosz lett abból, hogy a kormány hozzányúlt az egészségügyhöz
A Covid-járványból azt a következtetést vonta le a kormányzat, hogy nem várhat tovább az egészségügy eddig halogatott reformjával. Ember nincs, aki átlátja azt a zűrzavart, ami ebből lett.
A végkifejlet nem váratlan, a jogalkotók mégis mintha meglepődtek volna, milyen elemi erővel tört ki az elkeseredettség a határidő lejárta előtti napon. Az ellenszegülést fokozta, hogy sokan az utolsó utáni pillanatban kapták meg azt a szerződést, ami döntő fontosságú a karrierjük, sőt a további életük szempontjából. A HVG által megkérdezett,
a járvány miatt amúgy is iszonyú nyomás alatt álló egészségügyi dolgozók léleknyomorító dilemmákról, kényszerű újratervezésről és a betegek számára is elkeserítő új helyzetről számoltak be.
Van olyan távozó, aki látta, hogy az utolsó napon – amikor ő felmondott – bontották ki mások szerződéstervezetét a munkaügyi osztályon. Aki aludni akart rá egyet, annak ébredéskor már nem volt állása.