Az én hetem: Péterfy Gergely az oroszokkal kel és fekszik
4 perc
2021.04.18. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötés van: adunk öt kulcsszót, ezeknek fel kell bukkanniuk a szubjektív visszatekintésben. Péterfy Gergelynek most ezekből kellett ihletet merítenie: államlopás, antigén, becsöngetnek, körhinta, kivonulás.
Államlopás: A Fidesz párhuzamos országot épít, arra is készülve, ha elvesztené a jövő évi választást. Már nemcsak a vagyont menti ki, hanem az államot, a közfeladatokat is „kiszervezi” az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványokba. A jogállam leépítése miatt az ellenzéknek nemigen lenne eszköze arra, hogy mindezt visszacsinálja.
Antigén: Több hazai szakember is sürgeti annak kivizsgálását, mekkora védettséget ad a Covid ellen a kínai Sinopharm vakcina. Korábban a kínai járványügyi központ vezetője azt mondta, hogy ez messze nem olyan hatásos, mint a nyugati oltóanyagok. A magyar kormány szerint ez nincs így, noha a kérdéssel külön nem foglalkozik.
Becsöngetnek: Hétfőtől jelenléti oktatást rendelt el a kormány az óvodások és az általános iskolák alsós osztályainak. A döntésnek sok tanár és szülő sem örül, félnek a Covidtól. Sok gyerek így otthon marad, a kormány szerint ez egyébként nem tilos, igazolt hiányzásnak fog számítani.
Körhinta: Nyolcvanöt éves korában elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, aki 1956-ban a Körhinta című film főszereplőjeként lett sztár itthon és külföldön.
Kivonulás: Biden amerikai elnök bejelentette, szeptember 11-ig kivonulnak az amerikai katonák Afganisztánból, mert az ottani problémákra nincs megfelelő katonai megoldás. Az amerikaiak 2001, a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás után kezdték meg az afganisztáni háborút.
Vasárnap megkaptam a második Szputnyikot, ami adhatna okot szójátékra és szovjet referenciájú elménckedésre, de ezektől most megkímélem az olvasót. A második Szputnyikot már nem posztoltam. Egy hónappal korábban, az első adagnál, amiről viszont megeresztettem egy bejegyzést, fürtökben lepték el az oldalam az oltásirigyek és oltástagadók, covidfilozófusok, vakcinaterroristák, antigénanarchisták és RNSincelek hörögtek és átkozódtak, okoskodtak, sunyiskodtak, álságoskodtak és szenvelegtek, néhány óra alatt virtuálisan többször is meglincseltek.
Az ilyenkor szokásos légypapír-módszert követtem: várd meg, amíg a legsötétebb kommentet (Itt: „196hatos születési-ével már,kap oltást? Menyit fizetett,ezért,az orvosnak???!?) szépen belájkolgatják azok, akik amúgy nem mernek vagy nem tudnak kommentelni, hanem a háttérből, sunyin várják, hogy valaki végre beszóljon – és amikor elég összegyűlt, szépen banold először a lájkolókat, aztán magát a kommentelőt. Néhány tucattal kevesebb lett a lájkoló az oldalon, de rögtön visszapótoltam azokkal, akik viszont tetszésüket fejezték ki, hogy ezzel a béna germanizmussal kerüljem el a szóismétlést a szóismétlést.