Az én hetem: Lackfi János a mobilnetet választotta a világforradalom helyett
9 perc
2021.05.16. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Lackfi Jánosnak most ezekből kellett ihletet merítenie: cserecsatárok, kiárusítás, Vaskupola, bringa, lesipuskás.
Cserecsatárok: Karácsony Gergely szombati bejelentésével gyakorlatilag teljes lett az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek névsora az előválasztásra. Jakab Péter, a jobbik elnöke a legnépszerűbb, de a messze nagyobb másodlagos preferenciák alapján a pártja, a Párbeszéd által felkért Karácsony Gergelynek állhat a zászló az összeellenzéki jelöltek versenyében.
Kiárusítás: A kormány azt tervezi, hogy függetlenül a lakás minőségétől jelentős kedvezménnyel vehetnék meg önkormányzati bérlakásukat az abban lakók. A terv ellen az ellenzéken kívül szociális szervezetek és fideszes városvezetők is tiltakoztak.
Vaskupola: A héten kitört palesztin-izraeli rakétaháborúban kulcsszerep hárul Izrael Vaskupola nevű légvédelmi rendszerére. Ez az ellenséges rakétákat a levegőben robbantja fel, de nem mindegyiket képes elkapni.
Bringa: Történelmet írt Valter Attila a Giro d’Italián. Soha nem volt még olyan magyar kerékpáros, aki a három legnagyobb körverseny (Tour de France, Vuelta ciclista a Espana, Giro d’Italia) valamelyikén vezetett volna.
Lesipuskás: Újabb fejezetéhez érkezett a magyar sportlövők botránya. Doppingügyről is beszélnek, valaki besurrant az egyik versenyző szobájába, Sidi Péter versenyjogát felfüggesztették.
Mikor apám a nappaliban lógó Buddha-képet, a feszületet és az amerikai Szabadság-szobrot lecserélte Kádár Jánosra, Leninre és Misa mackóra, igazából nem szúrtuk hasba magunkat. Valaminek lenni kell ott a falon. Nem tök mindegy? Csak anyám morgolódott, mert a pincébe levitt három cuccot ő szerezte valami garázsvásáron, és büszke volt, milyen menőn kidekorálta a lakást.
Meg se fordult a fejünkben, hogy apám végleg visszaköltözik a retróba. Azt még kevésbé, hogy nekünk is vele kellett mennünk.
Az első jelekre csak legyintettünk. Megszoktuk, hogy évek óta mondogatja, az volt a jó, mikor háromnegyven volt a kenyér, nem volt belőle magos meg zablisztes meg tönkölybúzás meg tököm tudja, miféle, hanem csak az a jó puha fehér, gyári. Nem volt mindig puha, de mindig lehetett neki örülni. Mert nem volt más, hát annak örültek. Ez az annakörülés hiányzott igazából az apámnak, mert most túl sok minden van ahhoz, hogy örülni lehessen neki. Hát legyen kevesebb, és kész. A kutya mocskos mindenit.
A krumplileves legyen krumplileves.