„Nincs ideje az ellenzéknek politizálni. Csak azzal foglalkozik minden párt 0–24-ben, hogy lenyomja a másikat, minél több egyéni jelöltjét passzírozza be a nyerhető körzetekbe az előválasztásokon, és dealeket kössön a várhatóan utána összeálló országos lista befutó helyeire” – mondja egyik, a pártok belső viszonyaira és az osztozkodásra rálátó forrásunk. Azt jósolja, hogy az őszig, amikor majd megmérkőznek egymással az ellenzéki pártok jelöltjei, már „el sem mozdulnak a tárgyalóasztal mellől”.
Ez a befelé fordulás mutatkozhat meg a Medián által mért gyenge eredményekben is. Ráadásul kérdés, hogy az ellenzéki pártok által az egyik legnagyobb dobásnak szánt előválasztást meg lehet-e egyáltalán tartani a valós térben, vagy a kormánynak sikerül ellehetetleníteni és az online térbe száműzni.
A jelek szerint a Fideszre nyit az ország. Komoly törésvonalak alakultak ki a városi és vidéki szavazók preferenciái között, de nagyon máshogy szavaznak az idősek és a fiatalok is.
Kérdés persze, mekkora tétje van valójában az előválasztásnak. Úgy tűnik, a tárgyalások előrehaladtával egyre kevesebb. Több forrásból is úgy értesültünk, hogy ezen a hétvégén rászánja magát Karácsony Gergely, és végre bejelenti: elindul a közös miniszterelnök-jelöltségért. Ennek akár jó felvezetése is lehetett volna, hogy a nagy tekintélyű Economist készített interjút a Párbeszéd társelnökével, mint aki le tudja taszítani a trónjáról Orbán Viktort. Karácsony azonban oda futtatta ki a közte és a regnáló miniszterelnök között fellelhető különbségek sorát, hogy „Orbán alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok”.
Hiába kért aztán bocsánatot, az ilyen hibát gátlás nélkül aknázza ki a kormányzati propaganda, amivel nemcsak a szavazóikat tudják hergelni, hanem kételyeket ébresztenek az ellenzéki pártokban is: biztosan a legerősebb emberükre fogadnak-e?