Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Putyin invázióját követően különösen nehéz helyzetbe került az egyre fogyatkozó létszámú kárpátaljai magyarság. Az egyik oldalról sorozatos ukrán hatósági intézkedések sújtják az ott élő, ma már alig százezer magyart, a másik oldalról viszont az Ukrajnával szembeni magyarországi politika teszi nehézzé mindennapjaikat. Magyarország imázsa Ukrajnában talán még soha nem volt olyan rossz, mint manapság, az oroszok iránt megértő, Ukrajna területi veszteségeivel szemben viszont közömbös Orbán-féle politika enyhén szólva sem nyeri el a háború mindennapjait élő ukránok tetszését.
Mindez pedig a kárpátaljai magyarokon csattan. Ezt az sem enyhíti, hogy már 12-13 magyar nemzetiségű kárpátaljai katona áldozta életét az oroszok elleni háborúban, de az sem, hogy az Orbán-kormány ukránellenes külpolitikája ellenére hatalmas humanitárius segítség megy Magyarországról Ukrajnába. Ennek nagy része ugyan Kárpátaljára jut, de nemcsak a magyarokhoz, hanem az ukránokhoz is, s emellett Ukrajna más területei is kapnak belőle. Jutott magyar segítség például az orosz öldöklésről elhíresült Bucsába is. Igaz, az Orbán-kormány is meglepően szemérmes a humanitárius akciókról szóló kommunikációjában.
