Lassan tíz éve, hogy a HVG Könyveknél megjelent magyarul is John Purkiss és David Royston-Lee Énmárka – Tedd magad eladhatóvá az interneten is! című könyve, amely azonban azóta is alapműnek számít. A kötet nem egy hagyományos útmutató a CV-íráshoz. Nem mondja meg, hogyan legyél influenszer, vagy hogy melyek a networkingelés alapszabályai. Sokkal inkább ahhoz ad iránymutatást, hogy miként ismerheted meg önmagad, az erőforrásaid, amiket aztán az érvényesüléshez hasznosítani tudsz. Purkiss és Royston-Lee bestsellere számos önismereti gyakorlatot tartalmaz ahhoz, hogy felfedezhessük képességeinket, értékeinket, felszínre hozhassuk valódi motivációinkat. Hiszen csak úgy tudunk kielégítő és sikeres életet élni, ha egyszerre csinálhatjuk azt, amit szeretünk és amiben a legjobbak vagyunk. Hírlevélsorozatunkban e gyakorlati feladatokat is tartalmazó könyvből szemezgetünk részleteket az olvasóink számára. Nyolcadik rész.
Anekdotáink legyenek hitelesek!
Az emberek többsége könnyebben képes történeteket felidézni, mint adatokat. Szeretünk sztorizni, amivel kiemelhetjük ismerőseink egy-egy jellemvonását vagy képességét. Magunkról is nyugodtan mesélhetünk: olyan történetet válasszunk, amely hitelesen mutatja be tehetségünket, készségeinket, illetve tapasztalatainkat!
Az Egyesült Királyságban tevékenykedő pénzügyi igazgatók nagy része 30 és 60 év közötti, sötét öltönyben vagy kosztümben munkába járó könyvelő. Mivel egy bizonyos méreten felül minden vállalkozásnak szüksége van pénzügyi igazgatóra, a leírás több ezer emberre illik. Ha megkérdeznénk tőlük, hogy erősségük-e a kommunikáció, szinte valamennyien igenlő választ adnának.
Nem csoda, hogy egy pénzügyi igazgatónak nehéz kitűnnie a tömegből.
„John egy felvételi interjú során megismert egy pénzügyi igazgatót, akiről kiderült, hogy az anyanyelve kantoni, s egy londoni díjátadó ceremónián a számos harcművészeti filmben főszerepet játszó Jackie Channek tolmácsolt. Ez a történet kiválóan hasznosítható az énmárkaépítésben, hiszen egy-két mondatból kiderül: az illető kétnyelvű, két kultúrában is otthonosan mozog, valószínűleg bátran ki mer állni nagyobb közönség elé, és nem csak a pénzügyi szférában vannak kapcsolatai. Mindenekelőtt azonban figyelmet ébreszt – erre az üzletemberre a történet alapján mindenki emlékezni fog.”
A saját életünkből merített anekdoták hitelességének minden gyanún felül kell állniuk. Fejvadászok azt mesélték, több jelölt is állít magáról olyasmit, hogy elsőként ő dobott piacra egy bizonyos terméket vagy ő bonyolított le egy bizonyos pénzügyi tranzakciót. Nyilvánvaló, hogy közülük többen nem mondanak igazat. Hihetőbb lenne, ha azt mondanák, tagjai voltak annak a csapatnak, amely ezen vagy azon a projekten dolgozott. Akár meg is mondhatnák, mi volt konkrétan a dolguk. A feladat nagyságát ismerve a legjobb esetben is csak annyit állíthatnának, hogy ők vezették a csapatot, vagy a projekt bizonyos vonatkozásaiért ők feleltek. A célunk nem az, hogy nevetség tárgyává váljunk, hanem hogy szájról szájra terjedjen a jó hírünk. Ha szépen haladunk felfelé a vállalati ranglétrán, érdemes kiemelnünk, hogy a sikereket a csapatunkkal együtt értük el – ne tulajdonítsuk kizárólag magunknak a dicsőséget!
Bár a történeteket szívesen hallgatják, sokan továbbra is egyértelmű válaszokat szeretnének kapni. Ha tehát nekünk szegezik a kérdést, értünk-e ehhez vagy ahhoz, érdemes egyenes, igen vagy nem választ adnunk, majd állításunkat konkrét példával alátámasztanunk. Ha nem válaszolunk egyenesen, azt a benyomást keltjük, hogy rejtegetünk valamit.
Általában hasznos megemlíteni, hogy éppen min dolgozunk, különösen akkor, ha valamilyen látványos projektről van szó, hiszen ez jól mutatja, mekkora igény van a munkánkra. De vigyázzunk, nehogy túl elfoglaltnak tűnjünk – hátha valaki épp fel akar kérni minket egy feladatra.
