Célzottabbá kellene tenni a támogatást, és a lakáskínálat bővítésére is szükség lenne – veti föl az MNB korábbi elnöke a kormány új lakáshitelprogramjával kapcsolatban. Surányi György egyetemi tanárral a korábbi hasonló támogatások kockázatairól és kényszermegoldásairól is beszélgettünk.
Korábban is volt hosszú lejáratú, alacsony, rögzített kamatozású lakáshitel, annak következményeivel ön előbb a Németh-kormány államtitkáraként, majd 1990-től MNB- elnökként szembesült. Ebből azóta sem tanultak a politikusok?
A Kádár-korszak végső szakaszában a lakásvásárlást 3 százalékos fix kamatozású, legfeljebb 35 évre szóló hitellel ösztönözték. Egy ideig ez jól működött. Csakhogy az 1980-as évek közepétől felpörgött az infláció, elszállt a költségvetés hiánya. Amikor 1989-ben államtitkár voltam, olyan hatalmas állami támogatást fizetett a költségvetés az OTP-n keresztül a hitelfelvevőknek, amelyet már nem lehetett tovább cipelni. Márpedig akkortájt a lakossági hitelállomány 85 százaléka lakáshitel volt. A hitelek felvevői pedig az alacsony kamat és a magas infláció különbségén jelentős implicit hasznot zsebeltek be. Olyan – úgynevezett imputált – lakossági jövedelem keletkezett, amelyet a statisztika nem mutatott ki. Emiatt a kormány ösztönözte a hitelek elő- és végtörlesztését, emellett pedig megkísérelte megadóztatni ezt az imputált jövedelmet. Ám ezt az akkor létrehozott Alkotmánybíróság az egyik első döntésével elkaszálta arra hivatkozva, hogy a törvényt nem kétharmaddal fogadta el az Országgyűlés.
Egy évvel később egy durvább változatot viszont átengedett, így az Antall-kormány egyszerű többséggel, visszamenőlegesen megváltoztathatta a banki szerződéseket. Az adós választhatott: vagy 15 százalékos kamatot vállal a fennmaradó tartozására a futamidő végéig, vagy elengedik neki a hitel felét, a másik felére viszont piaci kamatozású, akkor éppen 32 százalékos kamatot fizet. Az idén ősszel induló új programban a régi veszélyek és kockázatok köszönnek vissza.
A Matolcsy György vezette gazdasági tárca 2001-től a lakáshitelek és az azok fedezetéül kibocsátott jelzáloghitelek kamataihoz egyaránt nyújtott támogatást. Sőt a szorosnak ígérkező 2002-es választások előtt növelte a jelzáloglevelek kamattámogatását, az új lakásokra vonatkozó kedvező hitelkonstrukciókat pedig a használt lakások vásárlására is kiterjesztette. Milyen következményekkel járt ez a beavatkozás?
Ezzel a rendszerrel több probléma is volt. Egyrészt a fix kamat miatt itt is fedezetlen kamatpozíció alakult ki. Így amikor a Járai Zsigmond vezette jegybank 2002-ben, a választások másnapjától emelte a kamatot, az állami kamattámogatás mértéke elviselhetetlenné vált. Emiatt 2003 őszén Medgyessy Péter kormánya – megkésve – a rendszer felfüggesztésére kényszerült. Helyét a devizahitelezés vette át, az ismert súlyos következményekkel. Másrészt a kamattámogatási rendszer kirívóan antiszociális volt. A hosszú lejáratú hitel maximális összege 30 millió forint volt, ha valaki ehhez ugyanennyi önerőt társított, annak idején 200 négyzetméteres lakást is vásárolhatott. Ráadásul sem az értékben, sem a négyzetméterárban, sem a felvehető hitelek számában, sem az állami támogatás mértékében nem volt felső korlát. Nálunk, a CIB Banknál
akadtak ügyfelek, akik öt-hat lakást is vásároltak, valamennyit kamattámogatással.
Mindezek fényében miképp vélekedik a mostani fix kamatozású hitelről?
Miután Donald Trump Vlagyimir Putyinnal, majd Volodimir Zelenszkijjel és európai vezetőkkel is tárgyalt, kormányinfót tart Gulyás Gergely és Vitályos Eszter. Percről percre közvetítésünk.
Hatvanpuszta egy gazdaság a semmi közepén, vendégház és medence azért kellett, mert nagy a család – magyarázta Orbán Győző.
A Mi Hazánk alelnöke szerint a produkció megsérthette a nemzeti jelképünket.
