Ne tessenek megijedni, hiába igényelne a címben jelzett téma tisztességes kifejtése asztalhajlító terjedelmet, én erre fittyet hányok, és gátlástalanul tömörítek. A Háború és béke Tolsztojnál – fordítástól és kiadástól függően – körülbelül hárommillió betűből áll, mi pedig ebben a Concorde-os hírlevélben kihozzuk a témát úgy hétezer-ötszázból.Megjegyzem, már Tolsztoj is gátlástalanul tömörített, hiszen az évezredek óta minden nyelven közszájon forgó és metszően pontos „speciális katonai művelet” kifejezés helyett hányaveti pongyolasággal rendre a sok jó embert érthető okokból felzaklató „háború” rövidítést használta.A mi dolgunk persze összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, hiszen nem akarunk bemutatni egy komplett történelmi korszakot, megrajzolni 580 (!) szereplőt, továbbá nem akarjuk ábrázolni általában az embert, mint olyat, ahogy az orosz írófejedelem tette. Egyetlen kérdést szeretnénk megválaszolni: hogyan kell befektetni háborúban?
A kérdés időszerűségének bizonygatásával nem szeretném hosszan rabolni a kedves olvasó idejét. Igaz, mindannyian tudjuk, hiszen jól el lett nekünk mondva, hogy szerencsés nemzet a miénk, amiért ugye nem a mi háborúnk az, amiben egy szomszédunkat vérezteti és pusztítja két és fél éve a maga háromnapos speciális katonai műveletével egy rémületesen leromlott állapotú, instabil, önsorsrontásban világbajnok agresszív atomhatalom. Ugyancsak semmi közünk ahhoz, ahogy éppen minden korábbinál nagyobb hatótávolságú fegyverrendszerek tömeges alkalmazásával izzik fel az amúgy szünetmentes üzemmódban zajló közel-keleti háborús káosz. Ahhoz meg aztán végképp semmi közünk, hogy az Egyesült Államok és Kína gyorsuló ütemben csúsznak bele egy hidegháborús viszonyrendszerbe.
Semmi közünk mindehhez, tényleg semmi – mindössze csak az életünk múlik rajta.
Jobb esetben csak az életminőségünkre, a legszűkebb értelemben vett gazdasági lehetőségeinkre vetnek árnyékot a világban zajló háborúk. Így vagy úgy, de mindenképpen hatással vannak azon erőfeszítéseink sikerére, amelyekkel a megtakarításaink okos befektetése révén igyekszünk elmenekülni az infláció elől. A kérdésünkre, mely szerint hogyan kell befektetni háborús időkben, két válaszom van, látszólag ellentmondanak egymásnak, de szándékom szerint ki fog derülni a kedves olvasó számára, hogy az ellentmondás csak látszólagos.
Az első válaszom az, hogy pontosan úgy kell befektetni háborús időkben, ahogy bármikor máskor.
Ez elsőre talán cinikusan és érzéketlenül hangzik, pedig sajnos egyszerűen csak a realitás talaján áll. Az a kellemetlen belátás húzódik meg mögötte, hogy
mindig háború van. Mert mindig van háború.
A béke regionális és ideiglenes állapot az emberiség által belakott bolygón. Amióta a gazdaság globalizálódott, amióta a pénzügyi befektetések is meglehetős szabadsággal áramlanak a kontinensek között, amióta a médiahálózatoknak köszönhetően kognitív pszichológiai értelemben egy világfaluban élünk mindannyian, azóta végképp nem mondhatjuk azt szinte soha, hogy a befektetői környezet, amiben mozgunk, mentes lenne egy vagy több éppen zajló háború hatásaitól. Az ég kék, a fű zöld, a Föld számos pontján éppen háború dúl.
A célravezető befektetői gondolkodásmódra lefordítva ez azt jelenti, hogy megtakarítóként, befektetőként ne tessék pánikolni csak azért, mert iszonyatos és felesleges tragédiákat, ipari méretű vérszivattyúkat, tömeggyilkosságokat működtetnek embertársaink a reménytelen butaság és a parttalan gonoszság legnagyobb dicsőségére. Tessék csak „nyugodtan” befektetni.
Fél évig 5-6 ember volt kíváncsi a kertészeti tanácsaira, ma már közel kétszázezres követő tábora van Szomoru Miklós „Egy kertész kertje Pilisszentkereszten” blogjának. A kertészmérnök szerint, aki brit mintára magánkert-látogatásokat is szervez, nem kell heti 8 óránál többet dolgozni azért, hogy bárkinek virágzó oázássá váljon a kertje. Erre a legjobb példa virágpompában úszó birodalma.
Lehetséges forgatókönyvek.
Súlyos betegség Romániában azonosított juhhimlő, amely gazdasági károkat is okozhat.
Diego ügyvezetőjével beszélgettünk.
Furcsa részeletek derültek ki a HUN-REN Irányító Testületének üléséről. Miért szavaz valaki igennel az átalakításra, ha aztán lemond?
