Lenne Magyarországon önkényuralom, ha Haraszti Miklós nem "babrál" Orbán Viktor nyakkendőjével?

„Úgy kap a nyakkendőjéhez, mint Pinokkió a hirtelen megnövekedett orrához, amikor megint lódított egyet.

Erről a mozdulatáról Orbán majdnem ugyanolyan híres a világban, mint a látványos árulásairól. Ha belép, a kamerák eleve a nyakkendőcsomójára élesítenek.”

Az iróniát politikatörténeti és pszichológiai mélyelemzéssel vegyítő kötet szerzője reflektál a személyét hosszú ideje beárnyékoló vádra. Haraszti Miklós jó ideje letörhetetlen kedéllyel viseli a rá testált bűnbakságot, miszerint egykoron ő alázta meg annyira az ifjonc Orbán Viktort, hogy az sértettségében Shakespeare III. Richárdjának útjára lépett.

A vagabund költőként indult, Darabbér című szociográfiája miatt az 1970-es évek elején perbe fogott író, majd szamizdatos múltú rendszerváltó politikus „végzetes” cselekedete az lett volna, hogy egy ünnepélyes esemény előtt a parlamentben megigazította az érettségi öltönyében feszengő „fiatal szabadságharcos” félrecsúszott (rosszul kötött?) nyakkendőjét. E „történelemformáló” mozdulatról 2011-ben – egyébként Haraszti véleménye szerint is kiváló – vers született. A Kemény István „posztmodern magyar történelmi balladájában” (itt olvasható) megörökített esemény igen hamar történelmi kulcsjelenetté lényegült át, azt szimbolizálta, hogy az arrogáns liberálisok egyik vezéralakja ezzel a lekezelő gesztusával fordította meg 180 fokkal Orbán és a Fidesz szekerét.

A hazai folklórba csakúgy, mint a nemzetközi politológiai szakirodalomba beszivárgó legenda közkedveltségének az lehet a fő oka – jegyzi meg a szerző –, „hogy megfejtést kínál a kommunizmus utáni idők legfogósabb rejtélyére, az Orbán-titokra”. A kétezres évek közepétől az EBESZ sajtószabadság-felelőseként számos despota kormányzattal is hadakozó Haraszti – a hvg360 gondozásában megjelent, emlékiratnak keresztelt – röpiratában nem a mindent tudó megfejtők hadához kíván csatlakozni, csupáncsak adalékok sorával, köztük személyes élményei közreadásával járul hozzá a nyakkendőügyhöz (a könyv itt vásárolható meg).

Az agyonlegendásított „igazításnak” kétségkívül volt némi igazságmagva, vallja be töredelmesen a szerző, felidézve a „már és még” euforikus korszakát, 1989 tavaszát.