Meglehetősen felesleges nyilatkozatnak tűnik egy beszélő nyulakról, varázsló rókákról és gyilkos nyestekről szóló fantasy elején, hogy ez az egész történet a képzelet szülötte, és a valósággal való mindenféle egyezés a véletlen műve. De a legelsősorban karikaturistaként ismert Marabu így kezdi első, felnőtteknek szóló regényét. Aztán mire végzünk a regénnyel, megértjük, miért is van ott ez a kitétel. Nehogy véletlenül be akarjuk helyettesíteni a varázsló pumát egy meglehetősen ismert magyar miniszterelnökkel, a tizenkét-féle két lábon járó, beszélő és néha varázsló állatoknak otthont adó Animátum tengerparti birodalmát meg egy jól ismert Kárpát-medencei országgal.
A mai magyar valósággal való mindenféle egyezés, ahogy az már politikai töltetű karikatúráin is lenni szokott, Marabu műve.
Persze ez csak egy közéleti portálnál dolgozó újságíró olvasata a regényről, aki, igaz, némi joggal feltételez közéleti-politikai érdeklődést és írói motivációt a Szabó László Róbert néven született Marabu esetén, hiszen mondott rajzoló épp közéleti-politikai újságok – köztük a HVG – hasábjain teszi közzé a közéleti-politikai eseményeket kommentáló karikatúráit. De hát az életrajzi olvasat csak egy lehetséges megközelítési módja egy regénynek a sokból. Így közelítve az Animátum című fantasyhoz jogos feltételezés, hogy a 2020-as évek Magyarországára, illetve az országban tizenöt éve uralkodó NER-re is utalhat áttételesen, hogy a regény világában Animátum ország lakói közt egyre nagyobb és nagyobb az elégedetlenség az országot irányító politikai erővel szemben.
Marabu a Könyvhéten dedikált
Vörös Szilárd
Hiszen a hatalmon lévők egyre arcátlanabbul semmizik ki a kisembert, egyre kevésbé veszik figyelembe a törvényeket, egyre több pénzt lopnak el abból, amiből utakat vagy iskolákat kellett volna építeni, egyre inkább cenzúrázni próbálják a szabadon gondolkodó értelmiséget, a nekik megtetsző vállalkozásokat elveszik a kisemberektől, sőt olyasmikre is ragadtatják magukat, mint hogy egy könyvesboltot vesznek meg egy visszautasíthatatlan ajánlat révén, hogy aztán levegyék a polcokról az ellenzéki szellemiségű műveket. Csakhogy külső szemlélő számára érthetetlen: ha ennyire egyértelműek a jogtiprások az országban, hogy lehet, hogy a társadalom nagyobb része még mindig ezt a hatalmat támogatja?
