„Amikor átvettük, már egy éve állt, kihívás volt az újraindítás. Hirtelen állították le, még minden benne volt a rendszerben. Óriási egérfészkek voltak a kapcsolószekrényekben” – emlékszik az UBM Nyrt. első takarmánykeverő-üzemének indulására Bustyaházai László takarmányüzletág-vezető. Ülünk a valaha létezett szocializmus gazdaságának egykori agrárzászlóshajója, a Környei Állami Gazdaság, majd később Mezőgazdasági Kombinát jelenleg ipari parkként szolgáló volt telephelyének egyik irodaépületében.
Nem azért jött ide a cég, hogy továbbvigye a rendszerváltás előtti idők legendás agrárkombinátjai egyikének örökségét. Egyszerűen akkor nyílt lehetőség hozzájutni az itteni takarmánykeverőhöz (csődbe ment az addigi üzemeltető, és az UBM partnerbankjának volt jelzálogjoga az üzemre), amikor az 1996-ban Pilisvörösváron alapított, eredetileg kereskedelemmel foglalkozó vállalkozás vezetése – egy szójadaraár-válság nyomán – ráeszmélt, hogy muszáj lesz beszállni a takarmánygyártásba, ha csökkenteni akarja az üzleti kockázatokat. A mára a hazai piacvezetővé vált UBM Nyrt. növekedésének egyik kulcsmozzanatát Janositz Balázs vezérigazgató-helyettes vázolta fel a HVG-nek.
És ha már beszállt az üzletbe, rendesen akarta csinálni. A kétezres években korszerűsítették a hazai állattartó telepeket, fejlődött a genetika, és egyre egyértelműbbé vált itthon is, hogy az állattenyésztés hatékonyságának egyik legfontosabb eleme a takarmány. Ehhez pedig fontos volt a megfelelő kutatás-fejlesztés kiépítése, erre évi 500–600 millió forintot költ az UBM. „Az itt kifejlesztett know-how-t mind a nyolc gyáregységünkbe igyekszünk elvinni, így lehetnek életképesek, legyenek akár Szelestén, Mátészalkán, Környén, Szentesen, Szlovákiában vagy épp Kazahsztánban” – sorolja Janositz. A saját tudásközpont létrehozásával és üzemeltetésével részben a rendszerváltás idején itthon megjelenő nagy amerikai takarmányos multik – Cargill, Central Soya – példáját követte a cég, de gazdasági szempontokat tekintve is tudatos döntés volt.
