Ma is sokakban eleven emlékként él a Budapestről Burgenland felé menetelő menekültek látványa – a 2015-ös krízis, állítják egybehangzóan a civil- és akadémiai szféra tagjai megváltoztatták Ausztriát. A jelzett időszakban 700 ezer embert fogadott be a szomszédos ország. Az érkezők több mint fele Ausztriában maradt, 440 ezren nyújtottak be menedékkérelmet itt. Az Osztrák Integrációs Alap (ÖIF) statisztikái szerint az akkor menedékstátuszt nyert emberek 59 százaléka jelenleg is a különböző lakossági és szociális nyilvántartásokban szerepel. Különösen magas az Ausztriában otthonra találó szírek aránya (az ideérkezők 80 százaléka itt maradt), és ugyancsak ragaszkodtak az országhoz az afgánok (a 2015-ben Magyarországról érkezők 60 százaléka most is itt él). Beszédes, hogy az utóbb években érkezők már nem így döntenek, a menekültek több mint fele valamelyik másik európai országot választja.
https://hvg.hu/360/20250904_hvg-2015-menekultvalsag-merke-orban-bevandorlok-europa
Ennek a változásnak az oka, hogy tíz éve még sokkal nyitottabb volt az osztrák társadalom, még meghatározó volt a Wilkommenskultur. Ahogy teltek az évek, sajátos osztrák válságjelenségek kezdek mutatkozni. A kurd származású, Bécsben élő szociológus, Kenan Güngör arra hívta fel a figyelmet, hogy tíz éve teljes családok menekültek, és úgy könnyebb volt a beilleszkedés a többségi társadalomba. Amikor csonka családokkal érkeznek az emberek vagy magányosan, akkor nehezebben adaptálódnak, szociálisan sérülékenyebbek, és az integráció is akadályokba ütközik.
A 2015-ös krízis nem csak a rövid idő alatt érkező nagy számú menekült miatt különleges, hanem az úton lévők kulturális és családi háttere miatt is: teljes családok, azonos térségekből indultak útra erős családon belüli és családok közötti kötelékekkel. Természetesen rendkívüli volt a médiafigyelem is a menedéket és segítséget kérők iránt – sokakban kísértett a kép, hogy hasonló jeleneteket Európa a világháborúk alatt élt át.
Tíz évvel az után, hogy Angela Merkel német kancellár nyilatkozatát követően a magyar kormány úgy döntött, nemcsak útjára engedi, de az osztrák határig el is szállítja a migránsokat, cikksorozatban idézzük fel, mi történt 2015-ben, és hogyan változott a helyzet azóta.
Különösen Bécset érték sokként a korabeli események: a polgárháború elől menekülő szír családok hatvan százaléka az osztrák fővárosban talált otthonra. Mivel a szír családokban az osztrákokénál magasabb az átlagos gyermekszám (a szír nőknek átlag 3, az osztrák nőknek átlag 1 gyereke van) ezért a menekültek jelenléte a bécsi oktatási intézményekben is látványos volt. Annak ellenére, hogy az osztrák társadalom segítőkészen viszonyult az érkezőkhöz, és a civil társadalom is kivette a részét az ellátásukból, az idegenellenes pártok és szervezetek hamar felismerték és kihasználták a helyzetet.
Két évvel a 2015-ös menekültválság után került kormányra az Osztrák Szabadságpárt, a 2024-es választásokon 28 százalékos , rekordnak számító eredményt ért el. Ez az előretörés áthangolta a menekültügy területén a teljes osztrák politikai palettát. Mára az Osztrák Néppárt (ÖVP), a szociáldemokrata SPÖ és a liberális NEOS is szigorításokat követel, többek között a menekültek családegyesítési eljárásainak ideiglenes leállítását. A korlátozásokat azután kezdeményezték, miután több bécsi iskolában is hirtelen ugrott meg a diáklétszám, több száz szír gyerek ellátásáról kellett gondoskodni egyik napról a másikra.
Gerhard Karner (ÖVP) belügyminiszter szerint az osztrák bevándorlási politika most „szigorú, kemény és fair”, az idei évben 37 százalékkal csökkent a menedékkérelmek száma. A Szabadságpárt biztonságpolitikai szakértője, Gernod Darmann nyilatkozatháborút folytat a szociáldemokratákkal, a szélsőjobboldal megpróbálja „szigorítási versenybe” kényszeríteni a baloldalt a menekültpolitika terén. „Laza, puha és mindenekelőtt osztrákellenes” Darmann szerint a jelenlegi jogszabályi környezet, és éppen ezért jelenleg is „ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás” zajlik Ausztriába.
A szakértők szerint a tendencia egyértelműen kiolvasható a statisztikákból: egyre kevesebben gondolják úgy, hogy Ausztriában kérhetnek és kaphatnak menedéket. Arra a kérdésre viszont, hogy megismétlődhet-e a 2015-ös krízis, a többség egyértelműen igennel válaszol. Az EU-nak még mindig nincs világos menekültügyi stratégiája, Líbiából vagy Törökországból bármikor megindulhat egy nagyobb menekülthullám – figyelmeztet a Der Standardnak nyilatkozó Gerald Knaus szociológus, az EU és Törökország között kötött paktum egyik társkezdeményezője. A szakértő ugyanakkor úgy véli, Ausztria ma jobban fel van készülve a kihívásokra, mint 2015-ben. Christoph Pinter, az ENSZ menekültügyi szervezetének munkatársa arra figyelmeztet, hogy az Ukrajna ellen folytatott háború, az észak-afrikai és a közel-keleti helyzet miatt is válságok alakulhatnak ki.
https://hvg.hu/360/20250902_migracio_europai-unio_europai-bizottsag_menekultugy
Ezzel párhuzamosan nem csak Európába érkeznek menekültek, de egyértelműen kirajzolódik egy hazatérési tendencia is, emlékeztet Pinter. Az Aszad-rezsim tavaly év végi bukása óta majdnem félmillió szír döntött úgy, hogy visszatér hazájába, igaz 2,5 millió egykori polgárháborús menekült még mindig diaszpórában él.
A hazatérés vagy a tartós menekült státusz választása is nagyon sok tényezőtől függ, magyarázza az osztrák ENSZ-szakértő. Szudánból 13 millió ember indult útnak, a befogadótáborok azonban, például Csádban tovább már nem terhelhetőek. Az USA jelentősen csökkentette az eddig folyósított segélyeket, így a körülmények egyik napról a másikra drasztikusan romlottak – 300 ezer szudáni menekült emiatt tovább haladt, és már Líbiában van. Hogy hányan érkeznek még, vagy döntenek úgy, hogy tovább menekülnek Európa felé, az azon múlik, milyen gyors és hatékony lesz a térségben a beavatkozás.
Az osztrák előrejelzéseket megerősítik a francia tapasztalatok: bár Franciaországban is folyamatosan szigorítják a menekültstátuszra vonatkozó kérelmek elbírálását, az elmúlt egy évben folyamatosan nőtt a beadványok száma: nyolc százalékkal többen várnak segítséget idén, mint ahányan tavaly a francia hatóságokhoz fordultak. A legtöbben Afganisztánból érkeznek ide, a Franciaországba menekülők tíz százaléka afgán. Kilenc százalék körüli az ide érkező ukránok és guineaiak száma is.
Ahogy Bécsben, úgy Párizsban is érzékelik, hogy nem csak a be-, de a visszavándorlás is egyre erősödő tendencia. 2025 elején a francia kormány támogatást ígért azoknak, akik az Aszad-rezsim összeomlása után a hazatérésre vállalkoznak. Számukra „biztonságos folyosót” építenek ki, ez azt jelenti, hogy anélkül térhetnek vissza Szíriába, hogy a francia menekültstátuszukat elveszítenék. Erre a jogi kiskapura többek között azért van szükség, mert az ide érkező szírek 70 százaléka rész- vagy teljes munkaidős munkát vállalt Franciaországban a Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézete (IFRI) által nyilvántartott adatok szerint. Miközben számukra viszonylagos egzisztenciális biztonságot jelent a francia kapcsolat, Franciaországnak nehezen pótolható munkaerőt biztosítanak a szírek: az érintettek több mint fele fizikai munkát végez.
https://hvg.hu/360/20250905_hvg-Martini-Noemi-Ide-mar-nem-johetsz-haza-menekultvalsag-onazonossag-vedelme
Olaszország a magyar menekültválság előtt már megtapasztalhatta, mit jelentenek a mediterrán térségen keresztül érkező tömegek. Mire a 2015-ös válság beköszöntött, már túlterhelt volt az olasz humanitárius rendszer, és azt is látni lehetett, hol vannak a gyengeségei: hosszas ügyintézéssel néztek szembe az érkezők, korlátozott integrációs kapacitással küzdöttek a hivatalok.
Az időzített bomba 2015-ben robbant, ekkor kezdtek el látványosan erősödni a szélsőjobboldali pártok. Matteo Salvini, a Liga vezére 2018-ban kapott belügyminiszteri kinevezést. Egyik első lépése a humanitárius védelem intézményének megszüntetése volt. Ez azoknak járt, akik nem kaptak menekültstátuszt, de bizonyítani tudták, hogy hazájukban súlyos veszélynek voltak kitéve – az Olaszországban tartózkodók 40 százaléka ilyen jogcímen maradhatott az országban. Salvini felgyorsította a deportálásokat, és ugyancsak az ő hivatali ideje alatt korlátozták a különböző juttatásokhoz és befogadó rendszerekhez való hozzáférést is. Leálltak, vagy lelassultak az integrációs programok, de felgyorsították a kiutasítás folyamatait, szélesebb jogköröket kaptak a menekültekkel szemben eljáró rendőrök.
A leglátványosabb az volt, amikor a kormány megtagadta a partraszállást a tengeri mentést végző mentőhajók utasaitól. Ez a folyamat drasztikus következményekkel járt, 2015-tól kezdve évi kétszázezer, az utóbbi években évi 20 ezer ember folyamodott menedékért Olaszországban. Az olasz társadalom nem csak azt tapasztalta meg, mit jelent a menekültpolitika szigorítása és az ellátórendszerek leépítése, de azt is, milyen esély van a korrekcióra. Matteo Salvini távozása után részlegesen visszaállították a humanitárius védelem intézményét, több anyagi támogatást fordítottak a befogadó intézmények fenntartására. Jelenleg az olasz társadalom és a politika is „egyensúlyoz”: nyitott, befogadó, de ugyanakkor fenntartható és biztonságos ellátórendszereket akarnak az emberek.
A tíz évvel ezelőtti válság legsúlyosabban Görögországot érintette. Abban az évben 850 ezer ember lépett szárazföldre az Égei-tenger övezetében. Javarészt a görög szigeteken élő civilek látták el őket, és a helyi, gyorsan megtelő menekülttáborokban szállásolták el a többségében szír, afgán és iraki érkezőket – akik aztán igyekeztek a balkáni útvonalon továbbhaladni Európa felé. Görögország – Olaszországhoz hasonlóan – hiába kért határozottabb európai segítséget. A tehetetlenség odáig fajult, hogy a görög hatóságok 2015 nyarán egyszerűen megnyitották a görög–macedón határszakaszt, és továbbterelték az ott felgyűlő embertömeget.
A korabeli lépésről mindenki tudta, hogy fenntarthatatlan és igazolhatatlan. 2015-2016 fordulóján a görög hatóságok még abban bíztak, hogy akár az Európai Unió és a Törökország között kötött egyezség révén, akár az EU tagállamai között létrejövő megállapodás révén kialakul egyfajta európai együttműködés. Nem így történt. A 2015-ös menekülthullámhoz hasonló embertömeg ugyan nem torlódott fel, de a menekülttáborok túlterheltsége maradt.
Ez rendkívüli szociális, közegészségügyi problémákat okozott a menekültellátásban és úgy általában a görög társadalomban is. „Kivárásra” és túlélésre játszott a 2015-ben súlyos gazdasági válsággal küzdő ország. 2020-ban a térségben pusztító erdőtüzek elérték a Leszbosz szigetén található moriai menekülttábort, 11 500 ember maradt egyik pillanatról a másikra fedél nélkül. A moirai tragédiát a görög kormány is figyelmeztetésként kezelte: a félrenézés, részleges problémakezelés politikája tovább nem tartható, mert tömeges halálhoz vezet. Bár a görög társadalom toleranciája és befogadókészsége ma is jóval jelentősebb az európai átlagnál, az elmúlt tíz évben sokat szigorodtak a menekültstátuszra vonatkozó jogszabályok, eljárások, a tengeri útvonalakat időszakosan lezárják, az úton lévőket ha csak lehet visszafordítják.
Nyitóképünkön menekültek a Keleti Pályaudvarnál 2015-ben. Fotó: Juhász István
A fenti összefoglaló a Pulse európai médiaegyüttműködés révén jött létre Dimitris Angelidis (EfSyn), Silvia Mertelli (Il Sole), Adrian Burtin (Voxeurop), Irene Brickner, Hans Rauschner, Gerald John (Der Standard) közreműködésével
A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
