Pap Vera-Ágnes: Janne Teller a Semmi című regényével robbant be a köztudatba. Mikor, hogyan bukkantál rá a könyvre?
Weyer Szilvia: Dániában 2000-ben jelent meg a Semmi, nekem tíz évvel később akadt a kezembe. Intet az eredeti címe: mindig is szerettem ezt a dán szót, ami kiválóan mutatott az egérszürke borítón. A külseje azért is jutott eszembe, mert – micsoda véletlen − pont ilyen borítóról ír a Büszke vagy rám, Joanna? című aktuális regényében: „Azt hiszem, egészen különleges arrogancia vagy naivitás kell ahhoz, hogy valaki ilyen jellegtelen szürke színt válasszon, amit szinte észre sem lehet venni a polcokon a rengeteg piros, sárga és aranyozott gerincű könyv között. Mintha ez a regény érdekesebb volna, vagy több mondanivalója lenne.” De ilyesmin már csak azért sem kellett gondolkoznom, mert a könyv híre megelőzte az olvasmányélményt. A Semmi nemhogy híres, de hírhedt regény lett Dániában. Te értetted az akkori felháborodást? A nihilista regény, ami megrontja az ifjúságot?
P. V.-Á.: Azt hiszem, az ügy kulcsa az, ami a skandináv irodalomban visszatérő téma: a társadalmi felelősség kérdése. A könyv megjelenésekor sokat cikkeztek arról, hogy a Semmi önpusztításra bátorítja a fiatalokat. Ez persze nem így van, ahogy ez azóta kiderült. Teller maga azt mondta egy interjúban, hogy a kamaszoknak efféle gondolataik igenis vannak, és az egyetlen módja annak, hogy ezzel megbirkózzanak, ha ezt kitárgyaljuk. Még azt is hozzátette, hogy szerinte ezek az egzisztenciális kérdések a felnőtteket rosszabbul érintik. A Semmi egyáltalán ifjúsági regény? Teller általában felnőtteknek ír.
W. Sz.: Nem is állt szándékában fiataloknak írni, de a Semmi egy pedagógiai profilú kiadó felkérésére született. Teller először visszautasította a felkérést, aztán elkezdett motoszkálni benne Pierre Anthon hangja: „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Teller pedig arra jött rá, ha a hang megvan, akkor a célcsoport lényegtelen. Az első magyarul megjelent regényéről ugorjunk a legújabbra, a Büszke vagy rám, Joanna?-ra, amit te fordítottál. Szinte fél évet töltöttél el a szöveggel.
