„Beletörődéssel szemléljük a futball rohadását. Csekély vigasz lehet az számunkra, hogy egy Mezey György nevű mesteredző évekkel ezelőtt már megkongatta a vészharangot, és azóta sem győzi hangoztatni: a futballvilág becsapja önmagát, és ezzel a vesztébe rohan” – vélekedett Zsiday István, a Foci 7 munkatársa a Sport ’91 című könyvben Mezey Györgyről.
Zsiday jegyzete azután íródott, hogy Mezey már az első évében bajnoki címet szerzett a Budapest Honvéddal az 1990/1991-es bajnoki idényben, a szerző mégis sokszor visszakanyarodik a magyar futball Mohácsához, az 1986-os világbajnoksághoz, amely nagyban meghatározta a mesteredző szakmai karrierjét is.
A magyar válogatott nagy reményekkel utazott ki az 1986-os mexikói világbajnokságra. A mieink meggyőző játékkal nyerték meg a selejtezőt, a számunkra már tét nélküli, hazai Hollandia elleni meccsen kaptak csak ki egyedül. Mezey csapata legyőzhetetlennek érezte magát. Nem is csoda, hiszen a világbajnokság előtt világraszóló sikert aratott a nemzeti tizenegy, amely a Népstadion lelkes közönsége előtt 3–0-ra legyőzte Brazíliát.
Aztán valami megtört Mexikóban. Nem csak a Mezey-csapatban, az egész magyar futballban. A mesteredző egyszerűen nem hitte el, hogy olyasmi megtörténhet a csapatával, mint ami Irapuatóban volt. Megsemmisítő vereség, világvége hangulat.
