A tökfélék eredetileg Közép- és Dél-Amerikában jelentek meg. Több ezer éve termesztetik őket, a Cucurbita pepo típusra vonatkozó első leletek ie. 7000-5500-ra tehetők. A növény Európába a 16. században, az újvilági felfedezések révén került. Magyar irodalmi vonatkozásban „kertészpecsenye” néven jelenik meg Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjében és más műveiben is.
A sütőtök tulajdonképpen egy gyűjtőnév. Magyarországon több fajtája is létezik, a leghíresebb a nagydobosi. Ez egy magyar nemesítésű, tájfajta jellegű sütőtök, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye Nagydobos községéről kapta a nevét. Hosszúkás vagy enyhén lapított alakú, szürke héjú, narancssárga húsú fajta, magas a szárazanyag- és cukortartalma. A 20. század eleje óta termesztik, 2013 óta védett földrajzi eredetmegjelöléssel is rendelkezik. Sütőtökként emlegetjük a megnyúlt körtére hasonlító pézsmatököt is, ennek a cukor- és rosttartalma valamivel magasabb, de felhasználása megegyezik a laposabb fajtákkal.
Bár a zöldség remekül harmonizál számtalan fűszerrel, a mindennapokban kevés felhasználási módját ismerjük: sütőben megsütjük, levest készítünk belőle – klasszikus fűszereivel pedig a tejeskávét dobjuk fel, a sütőtök nélkül.
De van élet a pumpkin spice lattén túl: hét tippet kínálunk, ha jobban szeretnénk megismerni a sütőtököt.
1. Ismerd meg a zöldségedet
A Farm2Fork és Mautner Zsófi kezdeményezése minden hónapban egy-egy hazai zöldség vagy gyümölcs világát mutatja be: a termelők történetét, a növény kultúrtörténetét és gasztronómiai felhasználását. A következő alkalom középpontjában éppen a sütőtök (és a káposzta) áll. Érdemes ellátogatni az eseményre, ahol termelőkkel és séfekkel nemcsak a termesztés folyamatát és kihívásait ismerhetjük meg, hanem különböző fajtákkal, új ízekkel és kreatív elkészítési módokkal is találkozhatunk. Esemény: Farm2Fork – Alapanyag-ismeretek III.
