A mesterséges intelligencia (AI) berobbanása óta szinte havonta jelennek meg többé-kevésbé megalapozott listák arról, milyen munkakörökben válhat hamarosan feleslegessé az ember. Nehéz nem észrevenni, hogy a veszélyeztetett pozíciók között rendszeresen feltűnnek a telefonos ügyintézéshez kapcsolódók. Ez jól rímel a mesterséges intelligencia keresztapjaként emlegetett Nobel-díjas tudós, Geoffrey Hinton szavaira, aki a nyáron kerek perec kijelentette: ő biztosan nem merne egy call centerben hosszú távra tervezni. Ám ami munkavállalói szempontból nem igazán biztató, az is lehet jó hír az iparágnak. Ilyen paradigmaváltásra készülhet a közvélemény-kutatás is.
HVG Ai6 – mesterséges intelligencia / 2025. ősz
Megjelent a HVG mesterséges intelligenciával foglalkozó kiadványának hatodik száma. Itt olvashatja.
A szegmens állatorvosi lova a politikai kutatás, ez a terep sosem volt egyszerű. Különösen nem az olyan korokban és országokban, ahol a politikai-társadalmi közeg miatt bizalmatlanok a potenciális válaszadók. Az amerikai Pew Research Center kérdezőbiztosaival 1997-ben még a felhívott emberek 36 százaléka állt szóba, 2018-ban már csak 6 százalékuk. Így pedig sokkal tovább tart elegendő adatot begyűjteni, jóval több munkaórát és pénzt igényel az adatgyűjtés, arról nem is beszélve, hogy ha egy kérdezőbiztos jelentkezésekor egymás után teszik le a telefont a feltárcsázottak, az egy idő után lélekölővé válik, és a kiképzett, tapasztalt szakemberek előbb-utóbb más munkahely után néznek. Nem csoda, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása egyre vonzóbb alternatívának tűnik.
Nem jövőről, már jelenről van szó, és nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon is. A májusban alapított nonprofit Minerva Intézetnek már több kutatásában is ember helyett embernek tűnő gép végezte a telefonos adatfelvételt. „A vonal végén a mesterséges intelligencia által generált hang beszél, az teszi fel a kérdéseket. Az egész beszélgetés pontosan úgy zajlik, ahogy ember és ember között szokott” – mondja a HVG-nek Pohly Ferenc, a Minerva Intézet ügyvezető igazgatója, aki szerint ilyen módon jelentősen csökkenthetők a közvélemény-kutatás költségei. „Hogy pontosan mennyivel, az sok tényezőtől függ, de ha azt mondom, hogy harmadával–felével, akkor nem lövök mellé.”
