A karácsony a megnyugvás, az elcsendesedés, a befelé fordulás időszaka. Na persze, mondjuk ezt el bárkinek, aki december huszadika körül megpróbál bemenni egy boltba. Vagy épp 23-án délben elkészülni a munkája lezárásával, amit természetesen azért kellett aznapra halasztania, mert a hónap közepén teljesen elborították a szintén rendkívül sürgős, tovább már nem tolható feladatok. Rengeteg ember már-már azt piheni ki december 24-től, amilyen stresszt a hónap idáig tartó része jelentett számára, akár a munkában, akár az ünnep előkészületeiben.
Érthető, hogy sokan feltették a kérdést: megéri ezt a rohanást így csinálni? Nem buknak-e többet az emberek azon, hogy az ünnep előtti napokban őrült módjára sietnek mindennel, csak azért, hogy utána teljesen leállhassanak?
Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti a mindennapi életünket. Sorozatunkban fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. A sorozat korábbi részeit ide kattintva érik el.
Akárhogyan is próbáljuk elkészíteni az ünnepi leállás és az azt megelőző rohanás alatt a terveinket, van egy rossz hír: a legjobban nem akkor dolgozik az ember, amikor a munkahelyén előírják, de még csak nem is akkor, amikorra ő ezt előre eltervezi. Hanem egyszerűen akkor, amikor sokan mások is dolgoznak. Persze az, hogy mikor kell dolgozni, a legtöbbek számára nem választás kérdése, de amikor a munkaidő-felhasználást mérő kutatások azoknak az időbeosztását nézték meg, akik teljes mértékben saját maguk döntenek arról, mikor végzik el a munkájukat, az eredmény az lett: akkor folyik a legtöbb és legjobb munka, amikor sok más ember is dolgozik. És nem csak azok tesznek így, akiknek muszáj kapcsolatban állniuk másokkal, hanem szinte bárki azok közül is, akik békés elvonulásban végzik a munkájukat.
AFP / Connect Images / Rebecca Nelson
