Danival, befektetési igazgatónkkal beszélgettünk egy boldog, karácsonyi rendezvényen: Zsolt, ha minden évben 14 százalék lesz a hozamod, én minden évben nagyon boldog leszek. Dani, ha minden évben 14 százalék lesz a hozamom, én minden évben nagyon szomorú leszek. Majd vigasztaljuk egymást.
Ahogy ebből is kiderül, idén egy depresszív 14 százalékot sikerült össze-hedgefundmenedzserkedni. Mármint nekem depresszív, másnak ellenkezőleg. De az, hogy különböző emberek különbözőképpen látják e kétarcú hozamot, nem nagy furcsaság. Azonban a helyzet az, hogy én magam is másképp látnám, ha egész évben valahol 0 és 5 százalék közt haldokoltam volna, majd az utolsó hónapban, a krasznahorkai pusztulat szélén hirtelen hozzáadok tíz százalékpontot. Akkor ez számomra is egy vidám ünnepi szezon lett volna. Pedig az éves hozamom ugyanaz. Csak az út más.
Igen, az ember tök béna. Keretezés, narratíva, perspektíva, és a szar is vidámnak tud látszani. Vagy, ami rosszabb: a remek is szörnyűnek. Vegyünk például egy olimpiai ezüstérmet… De mégse vegyünk, mert most hagyjuk a verseny lázát, arról már tavaly is nyafogtam.
A volatilitás ára és haszna
Vegyük inkább az Egyesült Államokat - minden hibájával és előnyével. Az USA azért (is) USA, mert tolerálja a volatilitást, az instabilitást, a diverzitást, az egyenlőtlenséget. Például az amerikai dollár és gazdaság részben azért van ott, ahol, mert a pénzügyi rendszere olyan, amilyen. Nem azon rinyálnak, hogy mi lesz, ha baj lesz, hanem csinálják, aztán ha baj lesz, akkor azt is megoldják. Hogy visszautaljak az előző cikkeimre: nem hordanak sisakot! Vállalkozók, és nem alkalmazottak! A vonatkozó bonmot: míg Amerikában AI-konferenciát rendeznek, addig Európában AI-szabályozás konferenciát. Mindennek egy a következménye, hogy időnként egy, a 2008-09-es hasonló világgést szabadítanak el. De az is, hogy egy 1990-2025-ös időszakot, azaz óriási prosperitást nem csak az amerikai-, de a világgazdaság számára. Hogy ne nagyon politizáljunk, mennyit tett a világ gazdagodásához az internet és az okostelefon? Rengeteget. És mennyit rontott a világ állapotán? Rengeteget. AI? Ugyanez lesz.
A percepció nagy mestere
Rory Sutherland egy brit marketing guru. Álljon itt néhány példa tőle. A márkás és drágább fájdalomcsillapítók azért hatásosabbak, mert az emberek többet remélnek tőle, azaz felerősíti a placebo hatást. Vagy sokan úgy érzik, hogy az autójuk mosás után jobban megy. És mi van egy házassággal, ami 15 évig tart és felnevel néhány gyereket? Jó, hogy ilyen sokáig tartott, vagy rossz, hogy nem örökké? Vagy itt vannak a méhek. Akik oda repülnek a méhkasból, ahova küldik őket, szorgalmasan begyűjteni a mézet, vagy mit. Kivéve azok, amelyek leszarják az utasításokat és haszontalanul, összevissza repkednek. Felháborító, nem? Nem. Ők fognak új területeteket megismerni, ami esetleg a kas túlélését jelenti majd. Kell a szabálytalanság, kell a volatilitás. Bizonyos perspektívából.
Hogy egy kicsit a szakmámhoz is nyúljak, Charlie Munger amerikai üzletember mondta a következőt: “ha nem tolerálod, hogy a portfóliód értéke időnként lefeleződik, akkor megérdemled azokat a középszerű hozamaidat, amik lesznek”. Nincs haladás tehát áldozat nélkül. Azaz cikkem első részét úgy tenném keretbe, hogy vegyük inkább az Egyesült Államokat - minden hibájával és előnyével. De a hibái nélkül az előnyei sem lennének. Olyan lenne, mint Nyugat-Európa - se szegénység, se innováció.
A toporgás évei
Jöjjünk vissza a háztájiba egy kicsit. Magyarországon könnyű most elkeseredettnek lenni, hiszen három éve nincs növekedés, meg a rendszer is milyen már… De ha megkérdezzük az AI-t, akkor azt fogja mondani, hogy az átlag (!) magyar ma jobban él, mint a világ 85-90 százaléka. Ha pedig a Föld történelmi lakosságát is bevesszük a versenybe, akkor jobban mint a (kerekítve) 100 százaléka. Mindenki örüljön, hogy ilyen szerencsés helyre született. Mennyivel rosszabb lenne egy nem EU-tag kelet-európai országban, Kelet-Timorban, vagy négyszáz évvel ezelőtt. Percepció, na.
Repülőrajt-deficit
Váradi József, a Wizzair CEO-jának egy sokszor használt panelje, hogy a Wizzair azért jött létre, hogy Kelet-Európából málnaszedőket és gázszerelőket szállítson olcsón Britanniába. Úgyhogy közelről figyelik a kelet-európai utazási szokásokat, és ez alapján mára a lengyelek lettek az új németek és a románok az új lengyelek. Előadása után megkérdeztem tőle, hogy és mi van a magyarokkal? Semmi - mondta - ők toporognak egy helyben.
A dinamika sokat számít. Magyarország esetén nem mindegy, hogy úgy állunk ott, ahol, hogy közben befelé megyünk az EU-ba (a gazdagodásba) vagy kifelé abból. Az elmúlt évszázadok során például gazdasági szempontból sokkal jobb volt Magyarországon élni, mint Romániában, de pont most látszik ez megváltozni. Ami azt jelenti, hogy ha az elmúlt időszakra jellemző pályán maradunk, akkor tíz év múlva már lényegesen jobb lesz Romániában élni. Ahogy Lengyelország húzott el mellettünk ebben a 15-20 évben. De megintcsak: a fent említett (kerekített) száz százalék azért így is marad (kerekített) száz százalék!
A világ dolgaira gyakorlatilag semmi hatásom nem lehet. Még a magyarokra is csak elenyésző. Egyvalami azonban csak rajtam múlik, hogy melyik percepciót teszem magamévá. Így lesz boldog az a 2026. Vagy legalábbis boldogabb.
Tetszik, amit olvasol?
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság és a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.