Tóth Ágnes török gasztronómiai szakértő, a Nar Gourmet alapítója több mint egy évtizede dolgozik azon, hogy a török konyha Magyarországon komplex, élő kultúraként jelenjen meg. Lakáséttermével, főzőkurzusaival és gasztronómiai eseményeivel az egyik legfelkészültebb hazai szakember ezen a területen. 2025-ben lett tízéves a brandje, és ugyanebben az évben jelent meg A török konyha időtlen receptjei című könyv is, amit ő fordított.
Merve Deprem Törökországból érkezett Budapestre, ahol a The Garden brunch-étterem és az esti, vegetáriánus török konyhára épülő Pebbles alapító-tulajdonosaként mutatja meg a városnak, hogy a török gasztronómia messze túlmutat az általunk leginkább ismert kebabon és baklaván. Éttermében gazdag ízvilágú ételek és végtelen vendégszeretet fogadja a látogatókat.
Két út, egy konyha
Mindketten régóta a gasztronómiában dolgoztok, a török kultúrához fűződő kapcsolatotok mégis egészen másképp alakult. Hogyan indult ez az út, és hogyan alakult az elmúlt tíz–tizenöt évben?
Tóth Ágnes: Az én kapcsolatom nem a konyhával, hanem a török kultúrával kezdődött. Soha nem voltam az a gyerek, aki az anyukája mellett ácsorog a konyhában. Bár hatéves koromban történt egy nagyon vicces dolog: a Micimackó, a mesterkukta című gyerekszakácskönyvből egy komplett menüt főztem a szüleimnek. Nemrég újra előkerült a receptlista, és egészen elképesztő tételek vannak rajta. Pédául tiramisu vajkrémmel mascarpone helyett – klasszikus szocialista megoldás, vagy kebab Marmite-tal – amiről akkor még azt sem tudtuk, micsoda, nemhogy be tudtuk volna szerezni. Itt meg is állt az érdeklődésem, és sokáig nem indultam el a gasztronómia felé.
Felnőttként kezdtem el megtanulni az alapokat, és egy egészen új világ nyílt meg előttem. Később egészségügyi okokból is rá voltam kényszerülve arra, hogy otthon főzzek, azóta se álltam le ezzel.
Az egyetemi éveim alatt jártam először Törökországban, és teljesen beleszerettem – először a nyelvbe, majd a kultúrába. Biztos voltam benne, hogy meg kell tanulnom törökül. Évekig szerveztem önkéntesen török kulturális programokat városszerte, majd 2010-ben, amikor megnyitott a Török Kulturális Központ, elkezdtem nekik dolgozni. Itt hamar feltűnt, hogy a gasztronómiai események a legnépszerűbbek. Ez lett a következő lépcső.
Tóth Ágnes
Fazekas István
Rengeteg séffel találkoztam, minden évben visszajártam, egyre mélyebben ismertem meg a kinti gasztronómiát. Amikor eljöttem az intézettől, azon gondolkodtam, hogyan maradhatnék kapcsolatban a kultúrával. Nem volt török szakácskönyv, nem voltak éttermek, mindenki csak a dönert és a baklavát ismerte. Így született meg a Nar Gourmet blog. Egy idő után az olvasók megkérdezték: hol lehet megkóstolni az ételeket amikről írok? A testvérem teraszán tartottam meg az első reggelimet. Így indult el a saját vállalkozásom, ami 2025-ben lett tízéves. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer abból fogok megélni, hogy főzök másoknak. Nagyon fontos számomra az autentikusság, ezért azóta is folyamatosan járok vissza Törökországba.
Merve Deprem: Az én életemben az étel mindig is jelen volt. A családomban minden az asztal körül zajlott. Nagy összejövetelek voltak, tíz–tizenkét emberrel, és már előző nap elkezdtünk készülni rájuk, sőt, több nappal korábban. Anyukám, a nagynénjeim, a nagymamám – minden nő a konyhában volt.
A török családokban nagyon pontosan le van osztva, ki mit csinál: az otthoni főzés a nőké, de a hal és a hús a férfiaké. Apám teljesen kiborult volna, ha anyukám halhoz nyúl.
Vannak ikonikus ételek, amelyeknél családon belül is rivalizálás van – például a çiğ köfte esetében a nagybátyám és apukám állandóan vitatkoztak, ki csinálja jobban.
