Amikor megkapják a daganatos betegségükről szóló diagnózist, sokan hajlamosak lelki okokat keresni a rák kialakulása mögött. Mennyire indokolt ezen rágódni?
A frissen diagnosztizált páciensek az esetek többségében azzal szembesülnek, hogy az orvos nem tudja megmondani, pontosan miért alakult ki náluk a betegség. Ilyenkor a beteg egyfajta krízishelyzetet él át, amit nehéz tehetetlenül viselni, és mindenképpen valamilyen magyarázatot próbál találni. Mindenkinek vannak nehézségei – munkahelyi gondok, rossz párkapcsolat vagy más problémák –, amelyek mentén a páciensek elindulnak, és okokat keresnek.
A hetvenes években ezt a szakemberek túlzásba vitték, és felállították a rákra hajlamos ember személyiségtípusát. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az elmélet mára már megdőlt, ilyen személyiségtípus nem létezik.
Mindenesetre akkoriban azt gondolták, hogy az lesz nagyobb valószínűséggel rákos, aki túlzottan alkalmazkodó, nem áll ki magáért, magába fojtja az érzelmeit, kerüli a konfliktusokat, és önmagát háttérbe szorítja. Ezzel rengeteg emberre ráijesztettek, teljesen alaptalanul, hiszen a kutatáshoz már diagnosztizált betegeket vizsgáltak: azzal nem foglalkoztak, hogy az illető egészségesen milyen személyiségjegyekkel bírt. Pedig a rák megváltoztatja a viselkedést. A beteg bekerül az egészségügyi rendszer zárt és szigorú világába, ahol egyből utasításokat és végrehajtandó feladatokat kap – persze hogy ilyenkor alkalmazkodó lesz, szót fogad, „jól viselkedik”. Az is gyakori, hogy a páciensek bűntudatot éreznek: azt gondolják, elrontottak valamit az életükben, ami a betegségüket okozta. Bűntudat jelentkezik azért is, mert nem akarnak terhet jelenteni a családjuk számára.
https://hvg.hu/360/20251009_hvg-mellrak-tuleles-onvizsgalat-szures-Szanto-Istvan-onkologus-Ujhelyi-Mihaly-emlo-sebesz-miert-en-miert-ennyien
A stresszre viszont gyakran hivatkoznak rizikófaktorként. Okkal?
Igen, de nem szabad elfelejteni, hogy van jó stressz, és van rossz stressz. A jó stressz motivál, lendületet ad, nem hátráltatja, hanem elősegíti a teljesítményt. A rossz stressz, ezt nevezzük inkább krónikus stressznek, pont ellentétesen működik: nem időszakosan jelentkezik, hanem tartósan fennáll, tehetetlenségérzést vált ki a feltorlódott problémákkal kapcsolatban, testi tünetei – például erős szívdobogás, álmatlanság, légszomj – is csökkentik a teljesítőképességet.
Riskó Ágnes onkopszichológus
Reviczky Zsolt
