A világ nagyhatalmait királyok és császárok irányították, az alattvalóik zöme jobbágy volt, Lord Byron még verset írt, Ludwig van Beethoven zenét szerzett, Charles Darwin bentlakásos anglikán általános iskolába járt, az ötéves Karl Marxot otthon tanította az apja, Petőfi Sándor nem volt egyéves. Az Egyesült Államokban a gazdaság alapja a rabszolgák munkája volt, a világon senki sem beszélt általános választójogról, emberi jogokról, az erősebb országok gyarmati sorban tartották a gyengébbeket. Európa a hatalmas pusztítással járó napóleoni háborúk után igyekezett magához térni, Kína és Japán elzárkózott a külvilágtól, amely nem sokat tudott róluk.
Ilyen környezetben fogalmazta meg az akkori hatalmi központoktól távol eső, még fél évszázada sem létező országban, az Egyesült Államokban a sorrendben ötödik elnök, James Monroe azt, amit azóta is úgy emlegetnek:
Amerika az amerikaiaké.
https://hvg.hu/360/20260129_hvg-a-nevado-james-monroe-portre
A kijelentés mögé épített doktrínát Donald Trump – aki büszkén átvette a New York Post bulvárlap leleményét, hogy Monroe helyett a keresztnevére utaló Donroe legyen az elnevezés – a modern hegemónia alapjává tette, amikor Venezuelából elragadta az ország elnökét, igényt formál Grönlandra, s mindenkit figyelmeztetett, hogy ne merjen szembeszállni vele.
Az USA az általa a britek ellen 1812-ben indított háborút az 1815-ben életbe lépett genti békében kompromisszummal zárta le. Igazi területi nyereséget azzal a Spanyolországgal szemben ért el, amelynek latin-amerikai gyarmatain rövidesen függetlenségi háborúk kezdődtek. Az 1820-as évek elejére megszülető forradalmi kormányokat az 1817-ben hivatalba lépett Monroe elismerte, tudván, hogy ezzel felbőszíti az európai hatalmakat.
A megroppant Spanyolországban forradalom tört ki, és az uralkodót, VII. Ferdinándot liberális alkotmány elfogadására kényszerítette. Ezt nem nézték jó szemmel a napóleoni háború után alakult Szent Szövetség tagjai, Oroszország, Ausztria és Poroszország, ezért 1822 őszén az itáliai Veronában Franciaország és Nagy-Britannia részvételével tartott tanácskozásukon – a britek ellenkezését félresöpörve – támogatták, hogy a francia hadsereg bevonuljon Spanyolországba, és helyreállítsa VII. Ferdinánd abszolút hatalmát, ami 1823 nyarán meg is történt.
John Quincy Adams
AFP / Currier & Ives litográfiája
Washingtonban feléledt a félelem, hogy a Szent Szövetség tagjai és Franciaország ellentételezésként szemet vetnek a volt spanyol gyarmatokra az amerikai kontinensen. Északról pedig az Alaszkát már gyarmatosító Oroszország jelentett fenyegetést, miután I. Sándor cár 1821-ben uralkodói rendeletet – oroszul ukázt – bocsátott ki, amelyben Észak-Amerika nyugati partvidékét egészen az 51. szélességi fokig magának követelte, és minden más nemzetet kitiltott a parttól számított száz tengeri mérföldes körzetből.
Monroe azt a feladatot adta külügyminiszterének, John Quincy Adamsnek, hogy határozott levélben utasítsa vissza az orosz igényt. Az elkészült szövegben már szerepelt az a megállapítás, hogy az amerikai kontinensen az USA nem tűr el semmilyen új európai gyarmatosítást.
A Veronában a többiekkel összekülönbözött Nagy-Britannia az európai szándékok visszaverésében segítséget kínált egykori gyarmatának, mert a spanyolok eltűnésével felszabaduló latin-amerikai kereskedelmi hajóútvonalakra lecsapni igyekvő Londonban sem szerették volna, ha a riválisaik visszatérnek a nyugati féltekére. Monroe-nak két elődje, Thomas Jefferson és James Madison azt javasolta, fogadja el George Canning brit külügyminiszter ajánlatát a közös nyilatkozatra, de végül Adams álláspontja győzött, hogy az USA ne másodlagos hatalomként tűnjön fel a britek mögött, hanem maga fogalmazza meg fennhatóságát a kontinens fölött.
Ezt az amerikai külügyminiszter – a későbbi hatodik amerikai elnök – Franciaországnak és Oroszországnak címzett szigorú diplomáciai iratban tette volna meg. Monroe azonban úgy döntött, hogy nyilvánosan, a kongresszus együttes ülése előtt, akkoriban év végén tartott országértékelő beszédében mondja el, amivel szándékát a hivatalos külpolitika szintjére emelte.
