Egészen borzasztó a magyar gazdaság helyzete. Néhány napja jöttek ki a KSH adatai, miszerint még a 2024-es 0,6 százalékosnál is gyengébb, mindössze 0,3 százalékos lett a 2025-ös GDP-növekedési mutatónk. Mi, akik olvassuk és írjuk a híreket, szörnyülködhetünk, hogy a döntéshozók zsinórban már ötödik éve képtelenek eltalálni a legfontosabb makrogazdasági előrejelzéseiket, és gondolkozhatunk azon, hogy mennyi értelme van bármi prognózisnak, amit a kormány mond – de alig több, mint két hónap múlva választás lesz.
Az pedig, ami a gazdasággal történik, el is döntheti ezt a választást. Azokat is befolyásolhatja, akik soha nem olvasnak el egy gazdasági hírt sem.
Van az a hüvelykujjszabálya a közgazdászoknak, miszerint 2 százalékos éves növekedés az a szint, amit már megérez a legtöbb ember, és onnantól nem csak statisztikailag kimutatható növekedés. Nyilván ez nem szigorú törvény, de mégis mutatja, hogy mennyire kevés az a növekedés, ami most van. És itt lépjünk hátrébb még egyet, és nézzük meg az egészet nagyobb távlatokban.
Induljunk ki abból a grafikonból, amelyet egy hónapja már mutattam egy Adatbányászban, és amelyet most a friss GDP-adattal frissítettem. Immár harminc éve számolja a KSH a GDP-t a mostani módszertanával, ennyi időre visszamenőleg negyedévről negyedévre meg is vannak a mutatók. Más dolgom sem volt, mint ezeket úgy rakni egymás mellé, hogy azt nézzük, ha 1995 negyedik negyedéve a 100 százalék, akkor hova jutottunk utána. Erről van szó:
