Deutsche Welle
Keno Verseck szerint Magyar Péter meglepetéscsapatot állított ki Orbán Viktor ellen. Az ellenzéki vezetőt, a választások esélyesét a kormánypárti sajtó már jó ideje olyan jelzőkkel illeti, hogy szélhámos, csaló, lufi. Ám megfigyelők számára hosszú időn át fontosabb kérdés volt, hogy nem egyemberes show-t látnak-e.
Csakhogy az utóbbi hónapokban olyanok csatlakoztak a politikushoz, akik igen neves személyiségek a saját szakterületükön, lásd Kapitány Istvánt és Orbán Anitát. Előbbit a Fidesz-kormány magas állami elismeréssel, Magyar Érdemrenddel tüntette ki, de amióta a másik oldalon tűnt fel, azóta „a nemzetközi nagytőke képviselője, aki nem a magyar nép érdekeit képviseli, esetében szó sem lehet szolidaritásról”. Hasonlóképpen megkapta a magáét a külügyek tiszás felelőse, Orbán Anita is.
Ugyanakkor Magyar azt emelte ki a választási program kapcsán, hogy azon hónapokon át dolgoztak párttagok és szakértők. Elemzők ugyanakkor inkább úgy értékelik a tervezetet, hogy az kísérlet az Orbán-tábor részben hajmeresztő állításainak megcáfolására.
Ezzel párhuzamosan a jelek szerint a Fidesz teljesen más jellegű támadásra készül: bemutatott egy üres, ám erősen feldúlt dupla ágyat egy titkos kamera szemszögéből, és csak annyi megjegyzést fűzött hozzá, hogy „Hamarosan jön!” – írja a magyar fejleményekről Keno Verseck a Deutsche Wellén.
Kronen Zeitung
Mélypontra jutott a magyar választási hadjárat: Magyar Péter nyilvánosságra hozta, hogy szexvideóval kísérlik meg zsarolni. Szerinte a másik oldal orosz módszereket vet be, hogy elterelje a figyelmet a gödi ipari botrányról.
Azt gyanítja, hogy a titkosszolgálat által felvett, illetve hamisított felvételről van szó, amelyen ő és korábbi barátnője látható. Bizonyítékokkal azonban nem tudott szolgálni. A kormányhoz közel álló média ugyanakkor olyan híreszteléseket közöl, miszerint igazából orgia zajlott a pártvezér és helyettese között.
A szerző, Alexander Krenn megjegyzi, hogy emberi jogi szervezetek homofóbnak minősítik a Fideszt, olyannak, amely célzatosan nyirbálja meg az LMBTQ+-közösség jogait. Magyar továbbra is harciasnak mutatkozik, ugyanakkor utalt arra, hogy védelem illeti meg a családját. Továbbá, hogy nem hajol meg sem a magyar politikai-gazdasági maffia, sem az azt támogató nemzetközi hálózat előtt.
Arra is kitért, hogy a hatalom igazából azt szeretné, ha Göd, a Samsung-gyár botránya kikerülne a közérdeklődés homlokteréből.
Az összeállítás aláhúzza, hogy Orbán vaskézzel kormányoz, jócskán átalakította a politikai rendszert, és sok-sok állami intézményt tart a markában. Nem beszélve a sajtóról. Ám ezzel együtt most lehetségesnek látszik a hatalomváltás. Éppen emiatt a kormányfő és médiája az utóbbi időben egyre hevesebben támadja Magyar Pétert.
Al Jazeera
Kárpátalján a magyar kisebbségi jogok beleütköznek a háborús politikába – egy olyan térségben, ahol folyik a békés élet, ám a két szomszéd ország közti régi vita megrengeti a regionális politikát. Ezzel tért haza Munkácsról Nils Adler brit újságíró, aki Stockholmból rándult át terepfelmérésre.
Azt tapasztalta, hogy Kijev stabil és stratégiailag létfontosságú határkörzetnek tekinti a régiót. Ezzel szemben a magyar kormány azzal érvel, hogy veszély fenyegeti az ottani magyarság nyelvi és oktatási jogait. A régi civódás visszatérően gátolja az ukránok közeledését az Unióhoz.
A magyar kifogások az elején valódi kisebbségi jogosítványokat érintettek – mondta az Al Jazeerának Lajosi-Moore Krisztina, az Amszterdami Egyetem tanára. Ám szerinte a háború kezdete óta a politika mindinkább áthatja a kérdést. Orbán számára eszköz mind a hazai, mind a külpolitikában.
Arra használja, hogy megnehezítse Kijev számára a csatlakozást, illetve odahaza félelmet és nyugtalanságot keltsen. Ugyanakkor, mint egy 15 éves ungvári ukrán diáklány elmondta a tudósítónak, náluk nem csapódik le a politikai feszültség.
Lajosi-Moore azonban azt emeli ki, hogy a magyar fél egyre inkább az eszkalációt választja a közvetítés helyett, noha ez nem szolgálja a határon túli kisebbség érdekeit. Viszont a politikus olyanokkal áll össze, lásd a szlovák kormányfőt, Robert Ficót és a szélsőjobboldali román George Simiont, akik igen kétes véleményt hangoztatnak a nacionalizmusról, a kisebbségi jogokról és a demokratikus normákról.
A szakértő megjegyzi, hogy ha a magyar miniszterelnököt tényleg aggasztaná vérei sorsa, akkor igénybe venné az Unió kisebbségvédelmi mechanizmusát. Stabil viszonyt tartana fenn a környező országokkal, és nem engedné meg, hogy a kérdés keveredjen a háborús geopolitikával. Enyhíthetné álláspontját, ha konkrét eredményeket tudna felmutatni. Ez esetben Ukrajna rákényszerülne, hogy kézzelfogható, jól kimutatható lépéseket tegyen a kisebbségek védelmére.
Süddeutsche Zeitung
Aleksandar Vucsics szerb elnök úgy tesz, mintha változatlanul feltett szándéka lenne belépni az Unióba, ám ő nagymestere annak, hogy mást mond, mint amit csinál. Ennek azután azok a honfitársai isszák meg a levét, akik tényleg hisznek az európai értékekben.
A lap délkelet-európai szakértője, Tobias Zick megállapítja, hogy a belépésnek jelenleg igencsak útjában áll a brutális fellépés a jó egy éve tiltakozó diákokkal szemben, valamint a sajtószabadság állapota. Továbbá, hogy a hatalom perek tömkelegét zúdítja a korrupció ellen harcoló aktivisták nyakába.
Vucsics azonban nem csupán azt tudja, miként biztosítsa be uralmát, hanem profi a kommunikációban is. Így tisztában van az időzítés fontosságával. A múlt hónap végén szakértői csoportot hozott létre, elvileg a csatlakozás összehangolására és gyorsítására.
Közben azonban törvényt fogadott el az igazságszolgáltatás megreformálására. Kritikusok azonban úgy vélik: valójában a szervezett bűnözés ellen harcoló ügyészséget igyekszik rövid pórázra fogni.
Ennek megfelelően az Európai Bizottság megdorgálja Szerbiát, amely számára további gát az EU-felvétel szempontjából, hogy igen közeli viszonyt tart fenn Moszkvával. Brüsszel azt gyanítja, hogy a szerb államfő az idővel játszik. Arra vár, hogy Európa nacionalistább és jobboldalibb lesz, mert akkor Belgrád úgy is bekerülhet a szervezetbe, ha nem sokat ad a demokratikus normákra. A tüntetőket ugyanakkor különösebben nem érdekli, hogy mit mond az Unió, mert sokat eleve nem várnak tőle.
Süddeutsche Zeitung
Európa beszorult két párhuzamos világ közé, és fogalma sincs, mitévő legyen. Az EU ugyanis úgy érzi, hogy Donald Trump amerikai elnök megveti és támadja, így nem lehet többé megbízni az USA-ban. Ezzel szemben a NATO-n belül az a vélemény, hogy Amerika változatlanul nélkülözhetetlen védőernyőt nyújt. És hogy szemernyi kétség nem merült fel a szövetséges hűségét illetően – fejti ki Hubert Wetzel Brüsszelből.
A helyzet azért rettenetes, mert a katonai szervezet 32 tagja közül 23 az Uniónak is része. Ennélfogva a két világ ütközik. Brüsszelben az az általános nézet, hogy amikor Washington kikezdi Dánia területi épségét és szuverenitását, továbbá büntetővámokkal fenyeget olyan államokat, amelyek szolidaritást vállalnak Koppenhágával, azzal Trump vérvörös vonalat lépett át.
Márpedig ami sok, az sok. Így immár Európa szavahihetősége a tét, a földrész nem veszítheti el méltóságát az amerikai elnökkel szemben. Sok országban a közvélemény egyenesen követeli, hogy a kormány ne engedjen. Még olyan jobboldali populisták is visszautasítják a Grönland ügyében támasztott igényt, amelyek megvetik az Uniót. Egy diplomata úgy fogalmazott, hogy nem árt jóban lenni Trumppal, de annak ára van.
Azt ugyanakkor a NATO-ban is tudják, hogy elmúltak a régi, szép idők, amikor semmi kétség nem fért a Fehér Ház szövetségesi hűségéhez.
Der Standard
Hans Rauscher elemzésében azt írja, hogy Ukrajnának át kell vészelnie a jelenlegi válságot, miközben az ország lassan olyan helyzetbe kerül, mint a 30-as években, amikor is Sztálin a mesterségesen előidézett éhínséggel népirtást követett el. Az áldozatok száma 3 és 6 millió között volt, miután a diktátor egyrészt meg akarta regulázni a szövetkezetesítés ellen tiltakozó parasztokat, másrészt pedig engedelmességre kívánta kényszeríteni a függetlenségüket hangoztató ukránokat.
Ugyanez a kategória Vlagyimir Putyin orosz elnök terrorháborúja a civil lakosság ellen. Háborús bűntett, ezért fontos, hogy a terv ne jöjjön be. Sajátos módon Trump technológiai oligarchái sietnek a megtámadott ország segítségére. Elon Musk véget vetett annak, hogy az orosz egységek használják a Starlinket, ami megnehezíti a hadműveletekben részt vevő alakulatok mozgásának összehangolását. Hogy emögött mi van, azt nem tudni.
De az biztos, hogy innentől kezdve nem lesz egyszerű csapást mérni az ukrán energetikai infrastruktúrára. Az oroszok ugyanis idáig azt csinálták, hogy az amerikai műholdakhoz kapcsolódó irányító berendezést ragasztószalaggal a drónokhoz rögzítették, mert így könnyebb volt azokat navigálni.
Azonkívül a Washington Post értesülése szerint ukrán részről felhasználják egy új, a mesterséges intelligenciára épülő légvédelem kialakításához egy másik amerikai milliárdos, Peter Thiel Palantir nevű cégének szoftverét. Hogy ő miért segít, az szintén nem ismeretes.
Project Syndicate
Trump hagyta, hogy kifusson az utolsó atomfegyverzet-korlátozási egyezmény is, amiből az látszik, hogy az egész földkerekségnek feladja a leckét, amikor alkatánál fogva kész felrúgni igen fontos megállapodásokat. A nukleáris stabilitást felboríthatja egy olyan vezető, aki semmi értelmét nem látja, hogy betartsa a szavát – hangsúlyozza Stephen Holmes, a New York-i Egyetem tanára.
Vagyis mostantól kezdve nem lesznek kölcsönös helyszíni bejárások, adatcserék, értesítések a hadászati erők mozgásáról. De hát Trump korlátnak érzi az intézményeket, a diszkrét alkuk sokkal többet érnek a szemében. Ezért alkalmaz amatőr megbízottakat, miután szerinte a tapasztalatlanság nem hátrány, hanem éppen ellenkezőleg, alkalmassá teszi a feladatra a kiválasztottakat.
Nála az üzleti életben bejött, hogy agresszívan tárgyal, majd a szállítás után ismét alkudozik, és gyakorlatilag arra kényszeríti a másik felet, hogy vagy menjen bele a megváltozott feltételekbe, vagy válassza a költséges bírósági utat. Azaz kiárusítja a saját jó hírnevét.
Csakhogy ez nem járja a nemzetközi politikában. Ott nem egyszeri ügyletekről van szó. És ha egy kormány felmond egy megállapodást, azt minden érintett ország regisztrálja. Ezért mutat messze túl az orosz–amerikai viszonyon, hogy vége az ÚJ-START szerződésnek, amely pedig csökkentette a bizonytalanságot.
Azonkívül Trump még csak egy maffiafőnök szintjét sem éri el, ő mást csinál, mint amire ígéretet tesz. Ez jelen esetben azért súlyos gond, mert jó fél évszázada óta először nagyjából 8 ezer robbanófejre nem érvényes semmiféle korlátozás. Borzasztó, hogy a nukleáris biztonságot lerombolhatja egy olyasvalaki, aki szerint csak a lúzerek ígérnek meg bármit, amit azután be is kell tartaniuk.
Times
Trump olyan megoldást akar Kubában, mint amellyel Venezuelában vitte döntésre a dolgokat. Azaz hajlíthatóbb vezetőt juttatna hatalomra, és lehet, hogy a módszert alkalmazza Iránban is. Ezt gondolja Roger Boyes, a lap diplomáciai elemzője. Hogy a szigetország kapcsán egyelőre habozik a Fehér Ház, arra jó oka van, hiszen mekkora fiaskó volt 65 éve a partraszállás a Disznó-öbölben.
De ő most valószínűleg nem a rendszert buktatná meg, megelégedne egy új kormánnyal, amely tekintetbe venné Washington üzleti érdekeit. Kuba azonban már átvészelt hasonló viharokat, pl. amikor fő támasza, a Szovjetunió megszűnt létezni a 90-es években. Ám lehet, hogy most fű alatt Moszkvától kap segítséget.
Annak sok értelme nincs, hogy az USA mielőbbi választásokat vagy demokratikus átmenetet sürgessen, mert akkor hamar a keményvonalasok vehetnék át az irányítást a szigeten. Trump egyébként sem pártolja a rezsimváltást célzó stratégiát. Az ugyanis sok kiadással jár, és odahaza nem népszerű, hogy az Egyesült Államok idegen területeket foglaljon el.
Ő leginkább az amerikai befektetők számára nyittatná meg a kapukat. Teheránban azonban még nehezebb a dolga, mert Ali Hamenei ajatollah az iszlám forradalom általánosan elismert vezére, őt egyszerűen nem lehet megbuktatni. Ráadásul szoros kapcsolat fűzi az Iszlám Forradalmi Gárdához. Ezt a viszonyt kellene valahogy megtörni, akkor korlátozni lehetne a főpapság hatalmát.
Kérdés, hogy megvan-e Trumpban hozzá a türelem és az államfői erény. Egyébként is olyan válságokkal néz szembe – Gázában, Ukrajnában, a nukleáris fegyverek elterjedése ügyében –, amelyek egybefonódnak, ezért lidércnyomást jelenthetnek számára idén.
Bloomberg
Trump ágyúnaszád-diplomáciája 55 ezer milliárd dolláros gazdasági előnyhöz juttatja Kínát, miután az elnök a nyugati féltekén és a Közép-Keleten ügyködik a biztonság érdekében, holott Ázsia sokkal értékesebb befolyási övezet. Pedig több mint egy évtizede amerikai stratégák már meghirdették, hogy az ázsiai földrész felé kell fordulni, mert az a világgazdaság növekedésének kulcspontja – állapítja meg a szerzőpáros, Jennifer Welch és Nick Wadhams.
Az USA-nak szövetségesek kellenek Peking ellenében, de mivel izmozik az USA barátaival, pl. Grönland ügyében, és a vámokat fegyverként használja, ez nem lesz könnyű számára. Azonkívül az érdekzónákkal az a baj, hogy azokra a vetélytársak is igényt támasztanak. A kínaiak ragaszkodnak Tajvan, illetve a Dél-kínai-tenger ellenőrzéséhez. A NATO keleti szárnyának országai attól félnek, hogy bekerülnek a Kreml célkeresztjébe.
Márpedig ezek az övezetek sokkal nagyobb előnyöket kínálnak, mint Latin-Amerika, az Egyesült Államok hátsó udvara. Viszont ha az előbbi kettőnél viszályok robbannak ki, az katasztrofális következményekkel járna. A tajvani háború költsége meghaladná a 10 ezer milliárd dollárt a világgazdaság számára. Ha a balti államokat érné támadás, repedés keletkezne az európai biztonsági pajzson.
A Közép-Keleten háború fenyeget Iránnal. És ha Teherán elzárja a Hormuzi-szorost, az hordónként 100 dollár fölé nyomná fel az olajárat. Ám Amerika már nem tud egyszerre több fegyveres konfliktusban is helytállni.
Pláne, hogy pl. a haditengerészetet tekintve már Kína van fölényben. Ennek megfelelően csökken az USA elrettentő ereje. Peking ellenben úgy érzékelheti, hogy javulnak az esélyei Tajvanon.
Viszont jó néhány szövetséges elhatárolódik Trumptól, aki csak a rövid távú előnyöket nézi. Ám ez a stratégia Stephen Walt harvardi professzor szerint hosszabb távon kudarcra van ítélve. Egy sokpólusú világban ugyanis több lehetőségük van az államoknak, hogy mérsékeljék függésüket az Egyesült Államoktól.
A nyitóképen egy kijevi Starlink-állomás. Fotó: Földes András
Ez az anyag a Pulse határokon átívelő európai médiaegyüttműködés keretén belül a osztrák Der Standard támogatásával jött létre.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
