Több évtizednyi szervezett, hálózatszerű működés. Több száz érzelmileg, szexuálisan és fizikailag is kihasznált gyermek és fiatal. Megnyomorított, ártatlan életek. Szadizmus és totális kontroll – egy elszabadult, majd megvalósult nárcisztikus fantázia. Erről szólnak az Epstein-akták.
Jóérzésű emberként és szakemberként is szörnyülködve olvashatjuk a részleteket. Hamar megfogalmazódhat bennünk: szörnytettek és szörnyjellemek működése rajzolódik ki a szemünk előtt. A démonizálás megnyugtat, elválaszt, biztonságos távolságot teremt.
Csakhogy Jeffrey Epstein nem elszigetelt elkövető volt, hanem egy rendszer tervezője, működtetője és haszonélvezője.
Egy olyan hálózaté, amely évtizedeken át tökéletesen beágyazódott egy eleve hierarchikus, státusz- és hatalomközpontú, sokszor nárcisztikus logikák mentén működő világba. És ez a felismerés sokkal kényelmetlenebb.
https://hvg.hu/360/20260207_jeffrey-epstein-andras-herceg-kilenc-vad-nap-new-yorkban
Mert bár az Epstein-szigettől egy óceán választ el minket, a hálózatszerű gyermekabúzus, a hallgatás, az intézményi asszisztálás és a reputáció védelme ismerős lehet itthonról is. Elég csak a hazai egyházi, sport- vagy gyermekvédelmi ügyekre gondolni.
Annál, hogy Epstein mennyire volt nárcisztikus vagy éppen pszichopata, fontosabb lehet, hogy milyen pszichológiai és szociális dinamikák hozták létre és tartották fenn rendszerét – hiszen ezek bármikor létrejöhetnek, még ha nem is mindig ennyire látványosan.
