Harmincas évei elején Mozart már a kései nagy műveit írta. Ebben a korszakában szaporodtak a keserű, tragikus hangvételű művek. A Nemzeti Filharmonikusok Vashegyi György karmesterrel a fájdalmas Mozarttal kínálják a közönséget. A „nagy” g-moll szimfónia a „nagy” hármas, az utolsó szimfóniák közül a legfájdalmasabb.
Az első tétel fő témája, a sóhajmotívum olyan gyakran bukkan fel kísérőzeneként, hogy még a koncerttermek környékére sem járók számára is ismerős.
Még csengőhangként is népszerű.
