Több mint kilencéves mélypontjára lassult februárban az infláció – közölte kedd reggel a Központi Statisztikai Hivatal. Alapesetben egy ilyen hír után a kormány büszkélkedne egy kicsit, de a választásig hátralévő alig egy hónapban nem sokan foglalkoznának az árakkal, legfeljebb a gazdaság részletei iránt nagyon érdeklődők kattintanának egy ilyen cikkre. A helyzet nyilvánvalóan nem ez: már megint az árak miatt félhetnek sokan, az ország jelentős része magasabbnak érzi az inflációt, mint amit a hivatalos szám mutat, és a választásnak is nagyon fontos kérdése az, hogy az emberek többsége elviselhetetlennek érzi-e az árakat, vagy azt gondolja, hogy a kormány megvéd minket a drágulásról.
Nem volt ez mindig így. A Fidesz kormányzásának elején majdnem egy évtizeden át nem jelentett az infláció igazán komoly gondot, a gazdasági híradásokban is csak a kevésbé fontos hírek közé tudott beférni. Azért 2012-ig még voltak bajok, a gazdasági világválság, az eurókrízis és a második Orbán-kormány félresikerült válságkezelése együtt 6,6 százalékig lökték fel 2012 szeptemberére az inflációt, de akkoriban ez inkább harmadlagos probléma volt a gazdaságban – sokkal fontosabbnak számított az, hogy az inflációba nem beletartozó lakáshitelek mekkora krízist okoztak, valamint az, hogy éveken át alig tudott a gazdaság növekedése beindulni.
