„Már csak 150 nap”; „Már csak 100 nap, és vége Orbán Viktor uralmának”; „Már csak 50 nap, és vége a dilinek, és újra dolgozhatunk”. Amióta a Tisza Párt a kormányváltás legnagyobb esélyese, azóta tűnnek fel egyre-másra az ilyen és hasonló drukkfeliratok a közösségi média posztjaiban, illetve transzparenseken tüntetéseken, országjárásokon. Maga Magyar Péter is mindennap leírja valamelyik poszt végén, hogy hány nap van még hátra.
Mindkét oldalon láthatjuk a buzdító, agitáló mondatokat, de jelenleg az április 12-i választáson kormányváltást akarók egyértelműen aktívabb fejszámolók. Ők azok, akik a napokban a házuk, lakásuk, erkélyük ajtajára – Petőfit és a Tisza Párt egyik jelmondatát idézve – molinót rögzítettek az alábbi felirattal: „Most vagy soha”.
Magyar Péter országjárásán Dunaújvárosban
Veres Viktor
De miért jó nekünk, embereknek, ha nyilvánosan visszaszámlálunk egy olyan eseményig, amelynek nem tudjuk a kimenetelét? Természetesen nem akármilyen hangulatban tesszük ezt: az alapérzéseink a remény és a bizalom, ugyanakkor a szorongás is, amely létrehozza a „most vagy soha” hangulatot. „A változásban bízók 2010 óta először érezhetik joggal, hogy a mostani választáson van értelme várni a meccs végét” – mondja Kovács Balázs pszichológus a HVG-nek. A remény és a szorongás érzéseit verjük habbá az ilyen rituális skandálással: azaz validáljuk is a felfokozottságot.
https://pulzus.hvg.hu/pszichologia/20260219_a-kulso-siker-csak-rovid-ideig-tesz-minket-boldogga
A várakozás boldogsága
A „várakozás boldogságának” nevezi Elizabeth Dunn kanadai szociálpszichológus, amikor elkezdjük számolni a napokat egy pozitív esemény bekövetkeztéig. Legyen szó ünnepekről, nyaralásról vagy akár egy politikai fordulatról. A Brit Columbiai Egyetem (UBC) kutatója ráadásul azt vette észre, hogy sokszor boldogabbak vagyunk visszaszámlálás közben, mint amikor bekövetkezik a várva várt esemény.
