Orbán Viktor, az utcai harcos a nemzeti ünnepek kötelező köreit és a szükségszerű békemeneteket leszámítva jó ideje nem igazán ment utcára, inkább a Karmelita vastag falai mögül tekintett le a népére, amelyik elkényeztette a rajongásával és a hűségével. Az utóbbi években még a választási kampányok sem jelentettek – kellően izmos kihívó hiányában – elegendő motivációt arra, hogy a választók szemébe nézzen, legfeljebb zártkörű – sokszor előre meg nem hirdetett – lakossági fórumokat és szimbolikus átadásokat kockáztatott meg.
A hatalma megszilárdulásával párhuzamosan fellazult Orbán kapcsolata a szűretlen valósággal.
Ahogy a propagandamédia gondosan kitakarja a világ egy részét az olvasói és nézői elől, úgy a hatalom is elhomályosította Orbán valóságérzékelését: hozzászokott ahhoz, hogy az emberek rajonganak érte és bólogatnak neki.
Univerzális toposz ez, a hatalmasok és az alattuk állók erőviszonyának a kollektív pszichébe beépített lenyomata. Ismerős a történelemkönyvekből, fabulákból, filmekből, generációs emlékekből. Például a nyolcvanas évek legendás rádiójátékából, a Ludas Matyiból, amelyben Garas Dezső hangján az Ispán egy ismerős hatalomtechnikai műveletbe enged betekintést:
Kihirdettetik: amint Döbrögi uraság megérkezik, mindenki köteles azonnal lekapni a sapkáját, és térdre rogyni az ő nagyságos ura előtt. Továbbá tilos minden nemű jaj- és panaszszó, mert az sérti nagyságos urunk fülét. (…) Ezen kívül köteles mindenki jókedvű, vidám és elégedett lenni, és háromszoros hurrát kiáltani. Meg vagyunk értve, Isten barmai?
A NER 16 éve alatt lényegében csont nélkül sikerült valami hasonló attitűdre kondicionálni a fideszeseket, a helyes viselkedés demonstrálásában pedig olyan példaképekre támaszkodhatott a rendszer, mint Nagy Feró, Pataky Attila vagy Tóth Gabi.
https://hvg.hu/360/20260325_celeb-influenszer-fidesz-kampany-valasztas
Csakhogy a DPK-gyűlések megkoreografált interakciói és a Reels-videók kedvéért forgatott hétköznapi találkozások a „néppel” (Orbán a kínai büfében, a benzinkúton, az újságosnál) kevésnek bizonyultak a mostani kampányban, így Orbán megkockáztatta, hogy tényleg utcai harcosként viselkedjen, és országjárásra indult. A nyílt köztéren pedig szembesülnie kellett azzal a személyes tragédiával, hogy nem mindenki szereti.
