Pár héttel ezelőtt Szatmári Zoltán két vállalkozást alapított: az egyiket kavics- és homokbányászatra, a másikat kerámiacsempe gyártására. A Danubia Bánya Kft. jegyzett tőkéje 50 millió forint, a Terra Danubia Kft.-é pedig 450 millió, vagyis az új üzletág megalapozása eleve félmilliárd forint befektetésével indult.
Most az is kiderült, hogy a Szatmári-csoport a két új céggel megszerzi a Zalakerámia Zrt. tulajdonában álló tófeji gyárat, a hozzá kapcsolódó eszközöket és ingatlanokat, a bányászati jogokat és knowhow-t.
Az üzem fali burkolólapok előállításával foglalkozik, miközben a Szatmári-csoport az épületgépészeti berendezések és egyéb építőipari termékek, alapanyagok kereskedelme mellett eddig is forgalmazott csempéket, ennyiben tehát logikus volt a döntés.
A Zalakerámiának azonban hányatott a sorsa, és nem csak azért, mert 100 éves múltra visszatekintő, a szocializmus alatt állami vállalat a rendszerváltáskor átesett egy privatizáción. A magyarországi csempegyártás nyereségessége magánkézben is kérdéses volt, és bár 2003-ban osztrák tőkét kapott a Lassersberger-csoport megjelenésével, ám az elmúlt években a csempegyártást is sújtotta az Orbán-kormány igyekezete, hogy kifüstölje a külföldieket az építőanyag előállításából.
