Képzeljük el, hogy egy ország gazdasága évek óta növekszik, a makrogazdasági mutatók alapvetően pozitívak, a kormány büszke. Közben a fiatalok nem találnak megfelelő állást, az idősek egyre nehezebben tartják fenn magukat, az alacsony jövedelműeket pedig egy-egy váratlan leépítés könnyen tönkreteheti. A Boston Consulting Group (BCG) friss elemzése szerint ez nem véletlen ellentmondás, hanem egy alapvetően elavult gondolkodásmód következménye. De van rá megoldás.
A gazdasági növekedést évtizedek óta a GDP-vel mérjük. A GDP-növekedés rengeteg embert emelt ki a szegénységből, és igazi fejlődést hozott sok országban. De
a kapcsolat a gazdasági növekedés és az egyéni gazdasági lehetőségek között egyre lazább. Az OECD adatai szerint a tagállamokban a leggazdagabb 10 százalék átlagjövedelme több mint 8-szorosa a legszegényebb 10 százalékáénak.
Az automatizáció és a mesterséges intelligencia tovább árnyalja a képet: a termelékenység nőhet, miközben a vállalatok egyre kevesebb embert alkalmaznak. Ha mégis keletkeznek új állások, azok előnyeit sem mindenki élvezi egyformán: a kreatív, kommunikációs és csapatmunkát igénylő pozíciók felértékelődnek, miközben a pénztárosok, irodai dolgozók, sőt könyvelők is egyre szűkebb térben mozognak.
Mindehhez jön az elöregedő társadalom. A növekvő várható élettartam és a csökkenő aktív korú népesség egyre nagyobb nyomás alá helyezi a nyugdíjrendszereket – sokaknak egyszerűen tovább kell dolgozniuk, mint korábban. Miközben a nyugdíjrendszerek egyre nagyobb terhet cipelnek, a stabil munkához és megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés szűkül.
A klímaváltozás okozta természeti katasztrófák elsősorban az alacsony jövedelmű rétegeket sújtják: ők gyakran klímaérzékeny ágazatokból élnek, mint például a mezőgazdaság, és nincs meg a pénzügyi és infrastrukturális hátterük ahhoz, hogy kivédjék vagy gyorsan kiheverjék a sokkokat.
A geopolitika eközben átrajzolja a globális értékláncokat: a korábban olcsóságuk miatt vonzó alacsony jövedelmű gazdaságok egyre inkább háttérbe szorulnak, miközben a tőke a stabil infrastruktúrával és képzett munkaerővel rendelkező országok felé áramlik. A BCG elemzői szerint mindez azt tükrözi, hogy a világ jelenlegi növekedési modellje elavult feltételezésekre épül. A gazdasági teljesítmény hagyományos mérőszámai gyakran figyelmen kívül hagyják a társadalmi jólétet. Pedig
a folyamatos sokkok korában azok a gazdaságok lesznek sikeresek, amelyek ellenállóbbak, erősítik a társadalmi mobilitást, és fenntartható módon működnek. Ehhez viszont újra kell gondolni, mit jelent a társadalmi jólét.
A cél nem egyszerűen az újraelosztás, hanem a megújulás képessége, a nagyobb termelékenység, vagyis egy olyan gazdaság, amelynek sikere nem csupán a szociális hálókon múlik.
A BCG öt egymásra épülő területen javasolja ennek az újragondolását.
1: A mérés megújítása. A mérőszámok számítanak: meghatározzák, milyen döntések születnek. Ezért a döntéshozóknak
a GDP mellé olyan mutatókat kell bevezetniük, amelyek a munkaminőséget, a regionális gazdasági aktivitást, a társadalmi mobilitást és a közbizalmat is számszerűsítik.
Új-Zéland például már bevezette a jóllét-alapú tervezési keretrendszert. A WEGo-partnerség (Wellbeing Economy Governments) nemzeti és regionális kormányokat fog össze azzal a céllal, hogy a jólléti szempontokat a szakpolitikai és költségvetési döntéshozatalba integrálják. Afrikában az Afrikai Unió fejlesztési ügynöksége, az AUDA-NEPAD a BCG-vel közösen indított programot, amely afrikai egészségügyi vállalkozásokat lát el befektetési és szabályozási tanácsadással, szakértői tudással és regionális koordinációval – helyi megoldásokkal helyi problémákra.
2: A munkaerő rugalmasságának védelme. Az automatizáció nem fog megállni, de az, hogy ki tudja követni a változást, nagyban függ attól, milyen lehetőségeket kap. Egyre több kormány ösztönzi az élethosszig tartó tanulást támogatásokkal, adókedvezményekkel és képzési számlákkal, miközben digitális platformok kötik össze a munkavállalókat, a cégeket és a képzőhelyeket, valós idejű munkaerőpiaci adatok alapján. Franciaország egyéni képzési számlákat vezetett be munkavállalói jogon. Dániában az átképzés elvárt vagy ösztönzött az állás elvesztése után. Svédország munkaadói finanszírozású állásbiztonsági tanácsokat működtet, amelyek coaching, átképzési és elhelyezkedési segítséget nyújtanak az elbocsátott munkavállalóknak.
A rugalmasság másik tényezője a belépési korlátok lebontása. A vállalatok részéről is látható az elmozdulás: lazulnak a formális végzettséghez kötött követelmények, és egyre inkább a tényleges készségek számítanak. A rugalmas munkavégzés és az inkluzívabb munkahelyi környezet pedig szélesebb kör számára teszi elérhetővé a foglalkoztatást – különösen szülők, idősebb munkavállalók vagy fogyatékossággal élők számára.
A szociális védőhálóknak nem csupán tompítaniuk kell az ütést: ugródeszkaként kell szolgálniuk, amely visszapattintja a munkavállalókat a munkaerőpiacra.
3: A digitális hozzáférés kiszélesítése. Az, hogy ki fér hozzá a digitális, pénzügyi és fizikai infrastruktúrához, alapvetően meghatározza, hogy az egyének és a kisvállalkozások mennyire tudnak részt venni a gazdaságban. A digitális készségek fejlesztésével és az alapvető digitális eszközök, szolgáltatások megfizethetővé tételével akadályból a társadalmi mobilitás és a gazdasági részvétel eszközévé válhat a technológia.
4: Az emberközpontú innováció. A technológiai fejlődés, különösen az AI, hatalmas lehetőségeket rejt, ha azt emberközpontú innovációként kezeljük. A vállalatok többsége már most olyan hibrid modellekben gondolkodik, ahol az AI nem helyettesíti, hanem kiterjeszti az emberi képességeket, például a kreativitást és a komplex kommunikációt. A közbizalom fenntartásához viszont a BCG szerint elengedhetetlen a felelősségteljes AI-keretrendszerek alkalmazása, beleértve az etikai ellenőrzéseket és az algoritmikus torzítások kiszűrését. Japán Moonshot programja jól példázza, hogyan lehet a technológiai beruházásokat olyan nagyszabású szociális feladatokhoz kötni, mint az elöregedő társadalom támogatása vagy éppen a dekarbonizáció.
5: A vállalkozások szerepe. A vállalati szektornak is kulcsszerepe van. A társadalmi hatást nem jótékonykodásként, hanem a vállalati stratégia részeként kell kezelni, hiszen ez növeli a márkabizalmat és a részvényesi megtérülést is. A kis- és középvállalkozások digitális piacterekhez való hozzáférésének segítése szintén alapvető a társadalmi szintű jólét megteremtéséhez.
A sikerhez a három elv együttes alkalmazása szükséges, és ezek sorrendje is fontos.
Az első: gondolkodjunk nagyban. A jóléti célokat és a hozzájuk tartozó mérőszámokat intézményesíteni kell a nemzeti stratégiák szintjén: egyértelmű mérőszámokkal, hosszú távú tervezéssel és több szereplőt bevonó irányítással. Ez nem elvont idealizmus, hanem annak felismerése, hogy a GDP-n túli szempontokat csak akkor veszik komolyan a döntéshozók, ha azok kötelező erejű tervek, és nem csupán szép szavak.
A második: kezdjük kicsiben. Helyi kísérleti programokkal és strukturált visszacsatolási körökkel kell tesztelni, mi működik a gyakorlatban, mielőtt országos szintre emelnénk egy-egy kezdeményezést. Ez megmutatja, mit érdemes skálázni, mit kell igazítani, és hogyan csökkenthető a nagyobb befektetések kockázata. A helyi kísérletek azért is értékesek, mert a centralizált döntéshozatal könnyen figyelmen kívül hagyja a helyi igényeket.
A harmadik: skálázzunk gyorsan. Ha egy módszer bizonyítottan működik, azt adatvezérelten és szektorközi partnerségekkel kell gyorsan elterjeszteni. A lendület fenntartásához jól meghatározott megvalósítási stratégiákra és tartós erőforrás-elköteleződésre van szükség.
Ritkán voltunk tanúi ennyire turbulens időszaknak: technológiai, demográfiai és geopolitikai átrendeződés zajlik egyszerre. Mégis, ez a helyzet lehetőségeket is teremt – ha a hangsúlyt a puszta gazdasági növekedés ösztönzéséről olyan növekedésre helyezzük át, amely munkahelyeket és mindenki számára lehetőségeket is teremt.
Ez azt jelenti, hogy a lehetőségalapú növekedés szemléletét be kell építeni a szakpolitikai keretekbe, hosszú távon biztosítani kell a forrásait, és erősíteni kell az ágazatok közötti együttműködést. Ha ez sikerül, az eredmény nemcsak magasabb GDP, hanem nagyobb termelékenység, több jól fizető állás, nagyobb társadalmi stabilitás és tartósabb fejlődés lehet.
Ez nem utópia, hanem elérhető jövő.
A BCG eredeti, Beyond GDP: A Shared Opportunity for Growth and Job Creation cikke.
Nyitókép: Shutterstock.
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság vagy a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
Rekordmennyiségű diák jelentkezett egyetemi képzésre, este nyolc órakor kiderült kit, hova vesznek fel.
Sulyok Tamás a hivatal munkatársainak felkészültségét dícsérte a találkozón.
