Kihúzzuk a botot a küllők közül.
Kezdjük az elején. Az 1989-es rendszerváltás óta kilenc darab kormányt láttunk. Pontosabban kilenc darab pocsék kormányt. Az elmúlt tizenhat évben aztán ez a pocsékság eszkalálódott. Most meg nehéz eldönteni, hogy a statisztika velünk van, vagy ellenünk. Hiszen a 9/9 minta alapján alapvetően hülyeség bármi jóban reménykedni.
Ugyanakkor az elmúlt tizenhat év már annyira rossz volt, hogy hathat az átlaghoz való visszatérés elve. Azaz ha csak átlagosan pocsék kormányunk lesz, már annak is felettébb örülni fogunk.
Továbbmegyek, kifejezetten jó helyzetben vagyunk, hiszen a gazdaság (és pláne a boldogság) nagyrészt fejben dől el. Eltűnik a kilátástalanság, visszatér a bizalom – a folyamatosan növekvő reálbérekből boldogan lehet majd költeni. Ügyvéd barátom küldte egy külföldi ügyfele levelét: „Most, hogy Európa-párti győzelem született a választásokon, amilyen gyorsan csak lehet, kezdjünk bele a beruházásba!” Nem egy darab külföldi beruházó lesz, aki most már bízhat abban, hogy Magyarország szalonképes lesz.
Segít a visszatérő EU pénzek üzenete: Magyarország EU-kompatibilis. Segít az euró bevezetésének szándéka: Magyarország EU-elkötelezett. A költségvetésért szokás aggódni, de valójában egy adócsökkentés (lakosságnak adott pénz) nem baj. Kisebb részt oszt el az állam a tortából. Az jó. Ráadásul idővel itt is segítenek majd az EU pénzek – nem is csak az üzenetükkel, hanem kézzelfoghatóan.
Igazából nem is tudom, mi volt ilyen a történelemben. Azt tudom, hogy mi nem volt ilyen: az előző rendszerváltás. 1989-ben egy szocialista romhalmazt kellett újraépíteni. Ezúttal erről szó sincs, csak
kiengedjük végre az elmúlt 16 évben egyre inkább tövig húzott kéziféket. Eh, miket beszélek? Kihúzzuk a botot a küllők közül!
De jólesik ezt leírni. Kicsi! Mindenesetre semmiképpen sem egy totálkáros autóba kell életet lehelni – úgy tűnik, még nem égtek el vitális alkatrészek. Különben is, majd a Nyugat segít kijavítani, amit a magyar tönkretett. Mondjuk ebben hasonlítunk 1989-hez. De hadd illusztráljam ezt a küllő dolgot egy nagyon konkrét „problémával”.
Piaci körökben megjelent a 330-340-es euró/forint célárak legendája. Persze a célárakkal mindig csínján kell bánni, mert csak szélbe kiáltott véleményt képviselnek, nem feltétlenül van pénz is mögöttük. Úgyhogy most hagyjuk is a tébláboló elemzőt, és csak gondolkozzunk el azon, mit jelenthetne ez a 330-340.
Ha egy exportőr céget kérdezünk, aki már 360 körül sem tud profitot csinálni, akkor nem sok jót. Ugyanis ezek a botok (küllőközik) a „három forintért becsavarjuk a csavart, míg a többiek négyért” üzleti modellre szoktatták rá a magyar gazdaság jelentős részét. Az meg nem bírja el a gyors forint erősödést – hiába lesz olcsóbb a horvát tengerpart, ez inkább csak árt a népnek rövid távon. A szlovákok részben azért szenvedték meg az eurózóna csatlakozást, mert erős árfolyam mellett léptek be. Túl drágán csavarták a csavart.
Túl erős deviza miatti aggódást viszont már láttunk a történelemben. Csak jellemzően Svájcban, vagy Csehországban. Ott a jegybankok „kétségbeesetten” vásárolják az eurót és a dollárt, azaz adják el a saját devizájukat, hogy gyengüljön, amikor túl erős. Ezt tehetné most a magyar jegybank is. Forintot nyomtatna és adna el, vásárol belőle eurót, azaz növeli a jegybanki tartalékot, amit ha (mondjuk a fenyegető hormuzi energiaválság miatt) újra gyengül a forint, arra használhat, hogy forintot vegyen, azaz támassza az árfolyamát.
Szóval mi is a mi szokatlan és boldog „problémánk”? Hogy az egész világ forintot akar! Azaz.
Ráadásul hetek alatt. Ezek a botok meg mit összeszenvedtek, hogy tizenhat év alatt egy nyamvadt Ausztria összejöjjön. Nem jött. Mondjuk legalább Fehéroroszország sem – az is valami. És honnan e váratlan siker?
A magyar gazdaságnak a tizenhat év pártállam óriási kockázatot jelentett. Ez többek közt ott látszott, hogy a magyar alapkamat 6,25 százalék, míg a lengyel 3,75. Ennyivel többet kell(ett) fizetnünk, ha hitelhez szeretne jutni az ország. Ennek a 250 bázispontnak bizony jelentős része a politikai kockázati felár.
Csak közben a botok eltűntek, de a 6,25 százalék még maradt. Pedig most már nem indokolt, hogy ennyivel magasabb legyen itt a kamat, mint Lengyelországban. Most már nem vagyunk annyival rosszabb hely.
Csak az MNB erre még nem látott precedenst. Egy jegybank az alapkamatot az infláció miatt szokta fel-alá mozgatni, kevésbé botok és küllők miatt. Az infláció pedig Magyarországon nem áll jól. Van egy elfojtott infláció a különböző ársapkák miatt (botok…), valamint Hormuz is fenyeget. Így nehéz kamatot csökkenteni a klasszikus érvelésre hivatkozva – ha hunyorítok, talán még emelni is lehetne.
Úgyhogy javaslom az MNB-nek az egyszeri, jól kommunikált rendszerváltás-kamatvágást. Mondjuk 100 bázispontot. Hogy kisebb legyen a különbség magyar és lengyel közt. Hogy senki ne elemezgesse a 330-at. És akkor csavargathatjuk tovább boldogan és olcsón a csavarokat, amíg a reálgazdaság is adjusztálódik a botok hiányához. Az azért tovább tart néhány hétnél.
Nyitókép: ChatGPT/HVG
Ez a hírlevél csak egy a sok közül. A hvg360-on 10+ hírlevél közül választhatsz. Ezeket egyfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők írják a gazdaság vagy a menedzsment területeiről, másfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: érdekes összefüggések adatokon keresztül, változó világunk jogi értelmezése, személyes történetek közéletről női szempontból, szemérmetlen dömpingű kultúrajánlat és külföldi lapok heti hírszemléje.
A miniszterelnök sajtótájékoztatót tart a rendkívüli ülésen megszavazott alkotmánymódosítás után.
