A Magyarságkutató Intézet (MKI) szakmai kompetenciáját 2020 decemberében a pozsonyi csatáról készült animációs film, aztán 2021 végén, 2022 elején a Királyok és szentek kiállítás körüli botrány, majd az inkább elszalasztott lehetőségként értelmezhető tárlat tépázta meg jelentősen. A bírálók között volt ön is, ezek után hogyan merült fel az ötlet, hogy önt egyáltalán odavigyék és miért mondott igent?
2023 tavaszán volt egy radikális váltás az intézmény életében. Lezárták azt a Horváth-Lugossy Gábor nevével fémjelzett érát, amelyik alatt a fenti események történtek, Kásler Miklós és új csapata vette át az intézmény operatív irányítását. Ugyan korábban mindenki úgy gondolt az MKI-re, mint Kásler intézményére, de azért '22 végén, '23 elején kiderült, hogy az intézet nem így gondol magára. Ebből elég komoly összetűzés tört ki, aminek ez az átalakulás lett a vége. Ez teremtette meg annak a feltételeit, hogy '23 nyarán az MKI nyilvánosan elhatárolódjon a pozsonyi csatás történettől és ennek részeként keresni kezdtek valakit a Történeti Kutatóközpont élére, merthogy azt addig Vizi László, a távozó tudományos főigazgató-helyettes vezette.
Azért vállaltam el, mert a felkérés önmagában igencsak meghökkentő volt. Nekem addigra több nyilvános csörtém is volt az MKI korábbi vezetésével a film és a kiállítás kapcsán. Ennek a szakmai részéről a HVG-nek is beszéltünk annak idején Sudár Balázs kollégámmal. Szóval mi nem levelezőlistákon dünnyögtünk egymás között, mint a kollégáink nagy része, hanem nyíltan, a szakmai szempontok alapján mondtuk el, hogy mit gondolunk a szakmai ügyekről. Ezek után azt gondoltam, hogy ha pont engem akarnak odahívni, akkor komoly lehet a változtatási szándék.
https://hvg.hu/360/20220128_b_szabo_janos_sudar_balazs_interju_magyar_kiralysag_arpad_kor
Nem érezte, hogy ezzel politikai szerepet is vállal? A NER tizenharmadik évében egy kimondottan a politikai érdeklődés homlokterében működő történeti intézet egyik kutatóközpontját vezetni, majd utána főigazgató-helyetteseként is működni – arra nehéz úgy gondolni, hogy legalább részben nem kellett politikai elvárásoknak megfelelni közben.
Én mindig is kutatóként pozicionáltam magam, és egy kutatóközponti igazgatói poszt nem volt eleve politikai állás még az MKI-ban sem. Álmomban nem fordult meg, hogy idővel a munkámnak politikai felhangjai lesznek. Akkor
pusztán azt gondoltam, miért ne próbálnánk meg valami értelmes dolgot csinálni belőle,
hiszen azokban az években a magyar bölcsészettudomány elég nagy bajban volt. És hát nyilván az én meggyőződésem az, hogy magyar őstörténettel komolyan kellene foglalkozni. Van, aki azt gondolja, hogy ez az egész úri huncutság, mások szerint ezt úgy kell csinálni, hogy kiszolgálják néhány monomániás ember őrületét, de úgy tűnt, elég komoly társadalmi igény van a mai Magyarországon arra, hogy reális képet kapjanak erről az emberek. És addigra az is világossá vált, hogy az MKI ebben azért részt tud venni, már ami az archeogenetikát illeti. A történeti részt kellett volna felzárkóztatni. Az volt az elgondolásom, hogy ha a forrásokat úgyis el fogják költeni, akkor költsük valami olyasmire, aminek van társadalmi haszna. A dolog végül nem pont úgy alakult, de mindenesetre ma sem bánom, hogy megpróbáltam. Kipróbálhattam magam vezetőként és alaposan elmélyíthettem az emberismeretemet is.
Akkor sem érezte, hogy politikai szereplővé válik, amikor 2025 tavaszától már az intézet főigazgató-helyettese volt?
