Évek óta zajlik minden idők legnagyobb szabású, az Árpád-kori Magyarországot bemutató kiállítás szervezése Székesfehérváron, a rendező a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyarságkutató Intézet és helyi Szent István Király Múzeum. Decemberben azonban Kásler Miklós emberminiszter váratlanul az irányítást a Magyarságkutató Intézet kezébe helyezte, és annak régészeti vezetőjét, a tudományos fokozattal nem rendelkező Makoldi Miklóst jelölték ki a kiállítás főkurátorának, aki elkezdett arról beszélni, hogy milyen kifogásai vannak a kiállítás eredeti hangsúlyaival szemben.
A Magyarságkutató az eseményt kísérő tanulmánykötetbe is bele akart nyúlni, egyes tanulmányokat másokkal szerettek volna felváltani, mire a kötet szerzőinek többsége visszavonta tanulmányát. Az ügy nyilvánosságra került és nyilatkozatháború kerekedett belőle, az egyik oldalon a magyar tudományos élet (még az MTA két osztálya is tiltakozott), a másik oldalon pedig a kiállítás új szervezői.
Most azokkal az inkább szakmai, mint emlékezetpolitikai vonalra helyezhető állításokkal foglalkozunk, amiket a magát korábban a pozsonyi csatával is megégető Makoldi Miklós tett az esettel kapcsolatban, kérdés ugyanis, hogy a kijelentések kiállják-e a történeti hitelesség próbáját. Erről, illetve az Árpád-kori Magyarországról beszélgettünk B. Szabó János és Sudár Balázs történészekkel, a nemrégiben megjelent Az Árpád-ház nyomában című kötet szerzőivel.
A Magyarságkutató Intézet kábé egymilliárdból nettó hazudik, leírhatatlan gagyi minőségben. Ezzel valóban megmutatja, mi a magyar most.