Amikor elkezdték próbálni Jean Giraudoux darabját, az Orbán-rezsim még javában sulykolta félelemkeltő háborús retorikáját, ám a bemutató idején már egy másik országban ébredtünk fel. Igényelt az új helyzet szövegbeli módosításokat?
Az 1935-ben írt Trójában nem lesz háború általános érvénnyel szól arról, hogy időről időre, száz-, kétszáz, ezerévenként miért robbannak ki háborúk vagy miért nem. Nem törekedtünk aktualizálásra az itt és most Magyarországára, de mint bármely előadásnál, vannak benne aktuálisan csengő mondatok. Manapság idejétmúltnak tűnne ennek a századfordulós francia társalgási drámának az enyhén szecessziós nyelvezete, ha nem frissítettük volna fel.
Nehéz eltekinteni az analógiától, hogy Orbán Viktor évek óta békepártisággal kampányolt, az ellenzéket pedig háborúpártinak hazudta.
A háborús téma iránti érzékenység miatt nyúltunk a darabhoz az Örkény Színház vezetőségével. Én sem a szerzőt, sem a darabot nem ismertem korábban. Mindenkit foglalkoztat a téma, hogy előbb-utóbb kitörhet-e a harmadik világháború.
Ez a darab iróniával tematizál, nem kínál megoldást, sztereotip figurákat vonultat fel, gonoszokat meg jókat, háború- és békepártiakat. Giraudoux sem aktualizál, nem célja sem a politika, sem a karakterek elemzése.
Azt a tehetetlenségi erőt mutatja be ironikusan, ahogy egy társadalom, azon belül a vezető arisztokrácia a létfontosságú kérdéseket elfecsegi, aztán azok valamilyen módon megtörténnek. Vígjátéki színekkel, a c’est la vie mondanivalójával megspékelt állapotot mutat be.
A Trójában nem lesz háború című darab egyik jelenete
Örkény István Színház / Horváth Judit
Parádés társadalmi szatírát rendezett tavaly Offenbach A répakirály című operettjéből a Budaörsi Latinovits Színházban. Giraudoux darabját is operettnek nevezte, librettó nélkül. Miért?
