Kényszerből lett különutas, vagy szabad választásból?
Teljesen szabadon választottan, ezért aztán egyik szakma sem tekint a belső tagjának. A festőknek plakátgrafikus vagyok, a plakátgrafikusoknak festő. Mindig képnek tekintettem a plakátot is. Minden, amivel foglalkozom, ami érdekel a világból, a Szaturnusz csodálatos látványa, a mélytengerek döbbenetes színű és formájú halai, előbb-utóbb képpé váltak nálam. A tánc, az építészet is érdekel, manapság szobrokat kezdtem el csinálni, lehet, hogy jövőre jelentkezem a budapesti Operaház balettkarába.
A beleunás veszélye miatt váltogatja időnként a műfajokat, a stílusokat?
Az első életmű-kiállításomon, 1999-ben Pécsett fogalmazódott meg bennem, hogy nagyjából tízévente megunom, amit addig csináltam. Amikor már a kisujjamban van, álmomból felkelve is megy, akkor valami újba kezdek. Semmit sem tervezek előre. Egyszer csak arra ébredek fel, hogy holnaptól mondjuk bronzszobrokat fogok létrehozni.
Ezzel az 1967-ben tervezett plakáttal robbant be a művészeti életbe Kemény György
Kemény György
Az ingerszegény kádári években vad színeket, szürrealizmust vitt a plakátjaival a pesti utcákra. Így lázadt az uniformizáltság ellen?
Éltem Horthy, Szálasi, Rákosi, Kádár alatt, soha nem törődtem a politikai környezettel. Én a derűvel foglalkozom. Nem tartottam magam soha lázadónak, mint Hajas Tibor, aki vért csurgatott a performance-ain, megmérgezte magát. Jól akartam érezni magam a bőrömben. A „Gyuri, te hol élsz?” baráti kérdésre azt válaszoltam, hogy a Tejúton, a Naprendszerben, a Föld nevű bolygón, Európában, Budapesten, Budán.
Mondásává vált, hogy alkalmazott grafikus, de nem alkalmazkodó. A politika mennyire korlátozta az alkotói tevékenységét?
