Az eufória elmúlt, de már a szerényebb gazdasági növekedésnek is örülhetünk

Április 12. után az országon – legalábbis a nagyobbik felén – eluralkodott a hurráoptimizmus. A kórusba egy-két hónappal később türelmetlen hangok vegyültek („miért nincs még minden megoldva?”), később pedig már a csalódottak is becsatlakoztak. Ez a folyamat, amely az élet minden területén, így a makrogazdasági adatokkal kapcsolatban is érzékelhető, nem volt teljesen meglepő.

A második negyedéves GDP-szám első becslésének publikálása azt bizonyította, hogy az eufória kisebb-nagyobb mértékben az elemzőket is megfertőzte. A KSH gyorsbecslése szerint az előző három hónaphoz viszonyítva 0,4%-kal bővült a gazdaság (negyedév/negyedév alapon), ami nemcsak az előző negyedév 0,8%-os üteménél, de az elemzői konszenzus 0,7%-os értékénél is alacsonyabb volt.

A szám közzétételét követően az értékelésekben röpködtek a „várakozásoktól elmaradó”, „csalódást keltő”, „meglepően gyenge”, „mindössze 0,4%” jelzők.

Ha viszont levesszük a rózsaszín szemüveget, a GDP-adatokkal kapcsolatban a „reális” jelző sokkal helyénvalóbbnak tűnik. Az elemzők védelmében érdemes leszögezni, hogy az első becslésre előrejelzést adni kifejezetten nehéz feladat, hiszen a prognózisok leadásakor az aktuális negyedév havi gyakoriságú adatközlései közül még csak két hónap számai állnak rendelkezésre. Ebben a konkrét esetben a júniusra vonatkozó ipari, kiskereskedelmi vagy éppen külkereskedelmi számokat még nem ismertük. Az elemzői közösség nyilván több más magas frekvenciájú adatot is használ a modellekben, de valójában a negyedéves GDP-prognózisoknál kisebb-nagyobb arányban mindig szerepet kapnak a megérzések is.

Ebben az évben extrán nehezített pályán kellett (volna) pontos előrejelzéseket adni, hiszen a becsléseket a választás rövid távú makrogazdasági hatásainak az előrejelzése is nehezítette. A szokásosnál nagyobb bizonytalanságot jól érzékelteti, hogy a negyedév/negyedév előrejelzések egy kifejezetten széles, 0,4-1,2% közötti sávban, az éves növekedési ütemre vonatkozó előrejelzések pedig 1,6-2,4% között szóródtak.

Bár a szabadságok és a feledékenység miatt a CIB Bank előrejelzése nem szerepel a konszenzusban, házon belüli előrejelzésünk 0,5-0,6% volt, vagyis sok más elemzőházhoz hasonlóan mi is kissé túlzottan optimistán láttuk a második negyedévet. Miután jól kimagyarázkodtuk magunkat az elemzők sanyarú sorsával kapcsolatban, higgadtan ránézhettünk a KSH közlésre – és így az adatokat nem csalódást keltőnek, sokkal inkább reálisnak tekinthetjük. Az igazi meglepetés az lett volna, ha az előző negyedévi dinamikát megismételjük, vagy akár annál is gyorsabb sebességre kapcsolt volna a növekedés, már a második negyedévben.

A részletes adatokra még hosszú heteket kell várnunk, de néhány előzetes megállapítást a gyorsbecslés ismeretében már tehetünk. A KSH szűkszavú indoklása szerint: „A bruttó hazai termék növekedéséhez továbbra is pozitívan járult hozzá az ipar teljesítménye, míg a mezőgazdaság fékezte azt. A növekedéshez leginkább a szolgáltatások, ezen belül legfőképpen a szakmai, tudományos, műszaki és adminisztratív tevékenység járult hozzá”.

A felhasználási oldalon az első negyedév kimagasló, 0,8%-os bővülési ütemében a választáshoz kapcsolódó egyszeri kormányzati költéseknek komoly szerepe volt, ezek nyilvánvalóan a második negyedévben már nem ismétlődtek meg. A fogyasztás valószínűleg az év második három hónapjában is stabil ütemben bővült és a növekedés fő motorja maradt, de nem valószínű, hogy sokkal gyorsabb sebességre kapcsolt volna. A beruházások sem valószínű, hogy gyors felpattanást produkáltak, hiszen egy beruházási döntés nem egy nap alatt születik meg.

A választások után pozitív irányba változó hazai gazdálkodási környezet mellett a vállalati szektor továbbra is küzd a rendkívül bizonytalan geopolitikai környezettel, a bizonytalan keresleti kilátásokkal – miközben szabad kapacitások is jócskán rendelkezésre állnak.

Az április 12. utáni hurráoptimizmus első körben nem meglepő módon sokkal inkább a bizalom erősödésében, mintsem a még jobban felpörgő fogyasztásban vagy a hirtelen megerősödő beruházási kedvben csapódott le. A GKI fogyasztói bizalmi indexe júliusban 8 éves csúcson állt, és az üzleti bizalom is javult – igaz, kisebb mértékben. Az első félév egészében így éves alapon 1,7%-kal nőtt a GDP. Ha optimisták vagyunk, örülhetünk annak, hogy a gazdaság végre szemmel látható növekedést produkál az évekig tartó egy helyben toporgás után. Ha félig üres pohár hozzáállással nézünk rá a számokra, akkor viszont elmondhatjuk, hogy még mindig lanyha a gazdasági aktivitás.

Mi várható akkor az év második felében?

Hivatalos GDP-előrejelzésünket majd a részletes adatok közzététele után vizsgáljuk felül, de egyelőre nem látunk okot korábbi, 1,9%-os prognózisunk módosítására. A piaci előrejelzések 1,4-2,4% között szóródnak. Az első félév adatának ismeretében 1,5%-nál nagyon nagy valószínűséggel magasabb lesz a növekedés. Ez az ütem akkor valósulna meg, ha a harmadik-negyedik negyedévben stagnálna a gazdaság. Ha a 0,4%-os ütemmel megyünk tovább, matematikailag 1,8%-os éves átlagos ütem adódik.

Közgazdaságilag a bizonytalanságok ellenére az ipar három év folyamatos zsugorodást követően idén már pozitívan járulhat hozzá a növekedéshez, a mezőgazdaság minimum néhány tized százalékponttal rontani fogja a GDP-t, a húzóerőt pedig a tercier szektor jelenti majd. Felhasználási oldalon a fogyasztás több mint 2 százalékpontot adhat idén a GDP-növekedéshez, és a második félév takarékosabb költségvetése ellenére a közösségi fogyasztás is pozitívan járul hozzá a növekedéshez. Négy év folyamatos esését követően 2026-ban már a beruházások sem lefele húzzák a GDP-t. Ez a tendencia nem igaz viszont a nettó export esetében (kivitel és behozatal különbsége), amely az erős fogyasztás és éledező beruházási aktivitás, valamint a visszafogott külső kereslet miatt akár 1 százalékpontot is lefaraghat a végső GDP-számból.

A nemzetgazdasági beruházások mérsékelt emelkedése mögött elsősorban az állami beruházásokra vonatkozó előrejelzések javulása áll. Fontos viszont látni azt is, hogy az európai uniós források hazahozatalától rövid távon nem várhatunk csodát. Ahogy arra az MNB is rávilágított júniusi Inflációs Jelentésében, az Újjáépítési Alap forrásai idén minimális GDP-hatással bírnak majd, mivel javarészt már megvalósult/folyamatban lévő fejlesztéseket finanszírozunk belőle.

Az EU-s források kiszabadítása ugyanakkor érdemi pozitív hatással bír a költségvetési, külső egyensúlyi pozíciónkra, az államadósság rátára, a tartalékok szintjére és nem utolsó sorban az ország kockázati megítélésére.

Egyelőre örüljünk

Idén tehát 2% körüli, kissé e szint alatti növekedést várunk, ami jövőre kissé 2,5%-os szint fölé gyorsulhat. 2027-ben a növekedés szerkezete is kiegyensúlyozottabbá válhat. A fogyasztás GDP-hozzájárulása jelentős, de az ideinél mérsékeltebb lehet, a beruházások viszont fokozatosan felzárkózhatnak. Bár a jövő évi költségvetési terveket még nem ismerjük, a következő években a büdzsében érdemi kiigazításra lesz szükség, ami miatt a közösségi fogyasztás jó esetben semleges növekedési hatással bír majd.

A következő negyedévek GDP-közléseikor érdemes észben tartani, hogy a gazdaságpolitikai fordulat csak fokozatosan, hosszú idő alatt fejti ki hatását, azonnali növekedési csodát irreális várni. Egyelőre örüljünk annak, hogy a gazdaság végre kikecmergett a gödörből, és már szabad szemmel is látható bővülési ütemet produkál. Reálisan nézve a mai tudásunk szerint a korábban látott 4-5%-os dinamika illúzió – rövid távon már a 3%-os ütem elérése és fenntartása is kiváló teljesítményként lenne értékelhető.

 Nyitókép: Nemzeti Konzultációs plakát meghekkelve. Fotó: HVG / Túry Gergely