Államok rövid távon – a klasszikus szavaival élve – csak elk*rni tudnak dolgokat, javítani nemigen. Ha valakinek ezt nehéz befogadni, gondolja végig a következőt: a kormány holnaptól betiltja Magyarországon az exportot és az importot, vegyen inkább mindenki jó magyar terméket. Ezzel a magyarkodó kormány egy tollvonással megsemmisítette a magyar gazdaságot.
Most mondjon nekem valaki olyat, ami ennek az ellentéte – ismerünk nagy előrelépést, amit egy tollvonással ért el egy kormány? Segítek, nem. Az állam hosszú távon, apránként tud segíteni a gazdaságnak, társadalomnak: oktatással, egészségüggyel, infrastruktúrával, kiszámítható törvényekkel, bizalom építéssel – és még sorolhatnám az elmúlttizenhatév elmaradásait. Mégis volt, ami határozott sikerként könyvelhető el ezekből az évekből: Magyarországon most sokkal többen dolgoznak, mint tizenhat éve – ezt látjuk a következő ábrán, és látom én is örömmel a mindennapokban.
Növekvő létszámmal
Hold Alapkezelő / MNB, Eurostat, KSH
Disclaimer: az egész régióban emelkedett a foglalkoztatás, mert mindenhol hasonló gazdasági növekedés és nyugdíjkorhatár emelés volt – nincs „magyar” gazdaság, kelet-európai van. Úgyhogy ennek a foglalkoztatás-bővülésnek csak egy részét magyarázhatjuk magyar sajátosságokkal. Mondjuk elég nagy részét, hiszen bőven a V3, vagyis Csehország, Lengyelország és Szlovákia alól indultunk 2010-ben. Most meg – mondhatjuk hirtelen –, a tetején vagyunk. Az ábra csak 2023-ig tart, 2026-ra tovább javult a mutató. Tehát: 2010 előtt a magyar lakosság sokkal kisebb arányban dolgozott, mint az a régióban jellemző volt. Ma meg sokkal nagyobban.
A levél elején arról írtam, hogy tollvonással nem lehet előrelépni – egyféleképpen mégis. Ha korábban valami nagyon el volt k*rva, és azt a valamit szüntetik meg ezzel a bizonyos tollvonással. Nem fogok mélyrehatóan foglalkozni a témával, de 2010 előtt itt embereket nemdolgozásra ösztönöztek és szoktattak. Mondvacsinált rokkantsági nyugdíjak, családi pótlék, GYES, GYED, GYET, RSZS – túlnyomórészt alanyi jogú, munkaviszonyhoz nem kötött, hosszan járó juttatások.
Miért nem érte meg 2010 előtt dolgozni Magyarországon? – az AI válaszol
Létezett egy olyan ellátási szerkezet, amely sok háztartásnak anyagilag racionálisabbá tette az inaktivitást, mint az alacsony bérű munkavállalást. Ennek oka az volt, hogy a segélyek és gyerekhez kötődő juttatások reálértéke magasabb volt, miközben a munkából származó nettó jövedelem alacsony maradt – a munkába állás költségei így magasak voltak.
Charlie Munger mondta: Mutasd meg az ösztönzőket és mutatom az eredményt. Az eredményt most a fenti ábra mutatja (plusz disclaimer). Csányi Vilmos 91 éves és nem nagyon izgul azon, hogy mit szólnak mások, ha kimondja, amit gondol – mondjuk szerintem Csányi Vilmos ötven évvel fiatalabban sem izgult ezen. Ebben a beszélgetésben például (43:00-tól) azt mondja, hogy ha az emberek csak alapjövedelmet (pénzt!) kapnak, az borzalmas lesz – leisszák, ledrogozzák magukat. „A legrosszabb szcenárió, ami jöhet, ha a foglalkoztatást abbahagyjuk.”
Valamikor a 2000-es években láttam egy riportot, aminek egy részletét nem tudom kikergetni a fejemből. Egy roma kislánnyal készítettek interjút, aki jól teljesített az iskolában. - És mi volt számodra a legnehezebb? - Minden reggel beérni nyolcra az iskolába.
Ugyanis az ő családjában felnőtt nem volt talpon reggel – erről az állam (is) gondoskodott.
Doomflakonozás
Közgazdasági és pszichológiai szempontból nagyon hasonló, ha egy vágyott termék ára leesik, vagy valakinek hirtelen és könnyen több elkölthető pénze lesz. Ezért okoz ugyanúgy komoly károkat az új, olcsó drog (herbál és kristály), és a megérkező pénz – akár segély, akár flakonozás formájában. A következőket nem én mondom, hanem olyanok, akik jártak már a körúton kívül: „A kábítószer-fogyasztás már a mindennapi élet része a társadalom peremére szorultak tömegénél” – mondta például nemrég a hvg.hu-nak Orosz István, a 11 ezer lakosú Bátonyterenye polgármestere. „Amikor megérkezik a családi pótlék meg a nyugdíj, akkor rögtön kiderül, mekkora a baj” – ezt pedig Rusznyák István, a mintegy háromezer lakosú Sajókaza polgármestere jegyezte meg ugyanebben a riportban.
A másik oldalon egy szociális munkás egy 2022-es írásában amellett érvel, hogy miért kell megemelni az alap juttatásokat. „Amint azt említettem, a családi pótlék azon ellátások közé tartozik, mely másfél évtizede változatlan, jelentősen elértéktelenedett. Ez az elértéktelenedés leginkább a nehéz anyagi helyzetben élők életét nehezíti meg, akik számára a többi, munkajövedelemtől függő támogatás a legtöbb esetben nem, vagy csak részben érhető el.”
Eljön majd az az idő, amikor a mesterséges intelligencia mindannyiunk munkáját sokkal jobban fogja végezni, és az emberek csak hátráltatni fogják a folyamatokat – a munka számunkra nem lesz opció. Sajnos most is vannak olyanok, akik számára a munka önhibájukon kívül nem opció. Bármilyen okból nem dolgozik valaki, egyfajta alapjövedelem mindenképp szükséges – most ezt segélynek hívjuk. Hasonlóan fontos az is, hogy egyszerűen legyen mit csinálniuk az embereknek. Ezért szeretnék rávilágítani a 2010 előtti segélyezési struktúra ordító hátulütőjére: arra, hogy az emberek nem dolgoztak.
Azok, akik most gondolkoznak az elértéktelenedett segélyek problémáján, talán nem az egyszerű és felszíni megoldás – a nagyobb segély mindenkinek – irányába indulnak el megint. Akkor talán meg lehet oldani a valóban rászorulók, a dolgozni képtelenek „alapjövedelmét” anélkül, hogy azokat is visszataszítanánk a reménytelenségbe, akiket a „muszáj dolgozni” kihúzott onnan. Aki nem tud dolgozni, kapjon releváns segélyt. Aki tud, inkább dolgozhasson, hiszen így tud majd előrelépni. Nem tudom, hányan lehetnek az utóbbiak, de vélhetően nagyon sokan. A fenti ábra alapján, ha most is akkora lenne a magyar participációs ráta a régióhoz képest, mint 2010-ben volt, az nagyságrendileg félmillióval kevesebb dolgozó embert jelentene.
Egy valamit viszont egészen biztosan tudok: nem kell visszaállítani a 2010 előtti rendszerek rombolását csak azért, mert vissza lehet.
Nyitókép: Shutterstock
Tetszik, amit olvasol?
A választás lezajlott, de a kérdéseknek nincs vége. A következmények most kezdődnek. A hvg360 Prémium hírlevelek a napi hírfolyamon túl segítenek eligazodni egy olyan időszakban, ami mindannyiunk számára új.
Egyfelől a HVG sokat látott újságíróit követhetitek: adatokból történetek, jogi magyarázatok, közélet női szempontból, kultúr- és médiamegfejtés programajánlattal, külföldi lapok heti hírszemléje; másfelől szakmájukban kiemelkedő szerzők gondolatait olvashatjátok a gazdaság és a menedzsment területeiről, nemzetközi kutatásokról, vagy a mindent behálózó mesterséges intelligenciáról.
